Tegnap OlvasóSIG találkozó volt, A Halhatatlanság halála témában. Sajnos mire odaértem, már minden lényeges kérdést megtárgyaltak, így bármit vetettem fel, 1)kész érvrendszerrel ugrottak nekem, 2)nyugodtan lehetett azzal érvelni, hogy fiatal vagyok és különben is.

Még nem is írtam legújabb kedvencemről, pedig nagyon lelkes vagyok tőle. Főleg azért, mert vadidegenek kérdezik meg a BKV-n, hogy hol szereztem és milyen és mennyi (mondjuk az utóbbira jobb diploma-tikusan csak annyit felelni, hogy diplomaosztóra kaptam).

Ő a szépség, egy Koobe Junior, vagyis Hanlin mittudoménmilyen típus, 5"-on egy komplett könyvtár. Folyton nálam van. Ezt a képernyőt nem tudja magának kiadni a terminológiatanár...

- Tutajos.

- Mi???

- Faszállító.

Ősrégi vicc, nem is röhögtem volna olyan nagyot rajta, ha nem az én káromkodásokat messziről kerülő, szende lelkű anyám mondja, amikor megkérdezem tőle, hogy áll a sminkem.

Ma láttam a Sírpiknik című darabot a Tháliában, matiné keretében. Szinte csak nyugdíjasok voltak (ebben a korban már kötelező a halál gondolatával ha nem is megbékélni, de minimum számot vetni), akadt, aki az anyukáját is elhozta (gondolom, hitelbe vette a jegyet, aki sokat jár kocsmába, biztos érti).

Fajtaleírás (ember)

A két ivar közötti szignifikáns különbségek miatt a hím és a nőstény egyedekre külön standard vonatkozik.

Hím (pasi, srác stb.)

Típus: izmos, erőteljes testfelépítés. A hasi részen kifejezett izmok (ún. "kockák" láthatók. A far kerekded, kemény tapintású. A bőr mindenütt sima. Optimális színe a lágy bézs és a kreol fahéj között van, de egyes standardek szerint elfogadható a "fekete", illetve az "ázsiai" szín is, ezek a színek azonban más követelményekkel járnak a szőrzet, a szemek és az arcforma tekintetében.

Befejeztem a tíz epizódot. Épp ideje, mert már kezdtem minden körülöttem lévőhöz hozzágondolni, hogy "huszonéves nő" meg "harmincas férfi".

Befejeztem végre a tíz epizódot, mehetek aludni. Mehetnék, ha nem motoszkálna bennem egy félelmetes-púderszagú Halloween-novella, továbbá egy komplett regény, ami abból a gondolatból indult ki, hogy edzés idejére be kéne kötnöm egy kendővel azt a csíkot a karomon, ami mindig kék-zöld foltos.

Nyúl, jelentem, pofátlan. Ráugrik a billentyűzetre, rágja a bútort, elvonja a figyelmemet, masszírozza a hátamat, satöbbi, ezeket néhány kivétellel Nofra is csinálja, mégis megtartom.

Az átváltoztató műsor lényege: más legyen, mint eddig. Ha egyenes volt, most legyen göndör, ha göndör volt, húzzuk ki, ha rövid volt, tegyünk be póttincseket, ha hosszú volt, vágjuk le, ha sír, még drámaibb lesz a műsor.

Kígyónak lábshow: szexcicának farmert, anyukának minit, kövérnek szorosat, soványnak bővebbet.

Így aztán garantált, hogy mindenkinek "megváltoztattátok az életét", "visszaadtátok a nőiességét" és persze a saját anyukája sem ismeri fel.

Állatorvosnál

- De aranyos nyuszid van! Össze kéne egyszer hozni az állatainkat.

- Neked is nyuszid van?

- Királypiton.

Tegnap azért volt érdemes elmennem a Rózsába, mert megtudtam, hogy a Facebookon van olyan csoport, hogy "emberek, akik nézték a Duck Talest, amikor bejelentették Antall József halálát". Pontosan hatéves voltam, és rendkívül fel voltam háborodva, hogy ilyen piszlicsáré ügy miatt megszakítják a mesét. Ha jobban belegondolok, azóta azt várom, hogy valaki igazságot szolgáltat és befejezi azt az epizódot nekem. Másnap meg azon voltam fennakadva, hogy a helyettesítő tanár megkérdezi tőlünk, vajon miért vett fel fekete szoknyát (én tudjam, bammeg?