Gittegyleti tábor volt, de nincs kedvem írni róla. Nem jött össze nekem valami jól. Pedig közben hozzám vágták a diplomámat (első sorban ültem, és elsőként szólítottak ki, a sose látott adminisztrátor néni is úgy fogadott, hogy "maga a kis okoskánk", hehe), utána meg olyat ebédeltünk a kiscsaláddal a Kakasban, hogy máig kukorékol (füge, komolyan mondom, füge magyar étlapon, sütve, kecskesajttal, pármai sonkával, nyami, vöröstonhal jópofa fekete-sárga szezámkéregben, wasabis szójaszósszal, wokzöldséggel, na meg kókuszparfé héjastul... nyami, nyami...). Jó volt.

Megvan az a szöveg, amit mostantól mondani fogok, ha valamit gyorsan mondani kell.

Közben elkezdtem a fordítóképzőt, bár sok tanár ezzel még nincs tisztában (vö. "Hányadik évfolyam maguk?"). Ma nagyon jó napom volt ezzel is. (Amúgy is vakok között félszemű király vagyok azzal, hogy tolmácsoltam 2 óra konszekutívot egy irányba, és szoktam fordítani is.) Két órám volt, az egyik csak félórás, spanyol tolmácsolás, de mindjárt utána szétszedtek a padtársak, hogy én mennyire jó voltam, és mit keresek az első éven. Na jó, memóriám mindig is volt, az meg, hogy hozzám képest ők mennyit nyökögtek volna spanyolul, most nem nyert bizonyítást.

Nofrával olyan ritkán jártunk moziba, hogy rájöttem: muszáj más utat keresnem, ha vászon elé akarok kerülni. Így hát elkezdtem jegyeket nyerni a Freeblogon. Múlt héten a Fanboyson voltunk, az aranyos, de felejthető film volt, leginkább annak örültem volna, ha nemhogy meghalni nem halnak, de még Spock fülét sem harapják le.

Hatalmaaas megtiszteltetés ért (eddig legfeljebb Stephen King regényeiben olvastam erről): felkértek, hogy tartsak búcsúbeszédet a diplomaosztón. Ott, a Tescóban mérlegelve a 7, illetve 12 darabos edénykészletek előnyeit és hátrányait, csupa sablondolog jutott eszembe, köszönjük tanárainknak, szüleinknek, satöbbi, satöbbi. A néni, aki hívott, ígért egy régebbi beszédet, hogy tudjam, miről is kell szólnia.

Hát megkaptam. Csupa sablonszöveg. Köszönjük tanárainknak, köszönjük szüleinknek. Én akármit írok, ha egy csepp is lesz benne önmagamból, ehhez képest füstölögni fog!

Annyira ott vagyok szakmailag, hogy még annak is utánakerestem, hogy amit a szőke jógacica "hathanasmának" mond, az valójában "Hasta Uttanasana". Biztos ő is csak hallás után tanulta, mint Nofra az onegaishimasu-t.

Tegnap valami olyat követtem el a második kerületben, amit a legtöbben csak a parkolóhelyre való bejutás rövid idejére szoktak. Gyalogoltam.

Tényleg megdöbbentő, hogy az úgynevezett "elit" lakóhelyén nagyon sok helyen nincs normális járda. Vagy az is a bébiszitter felelőssége, hogy ne csapja el a babakocsit egy aranymetál Lexus?

Ma kilenc telefonhívást bonyolítottam le, és ennek eredményeképp:

1. lehet, hogy lesz bútorunk. 2. lehet, hogy lesz munkám. 3. lehet, hogy lesz franciatanárom.

Jó, általában többet kell talpalnom a dolgokért, de most pont jól jött ki minden. Olyan időbeosztásom lesz, mint még soha. Egy szabad délután, egy délelőtt, és egy teljes nap minden héten! Soha jobbat.

Ma reggel pedig frenetikus színeket választottunk leendő kicsiny fészkünknek.

A nappali ilyen lesz:

A háló ilyen:

A fürdő pediglen:

Ma reggel pedig frenetikus színeket választottunk leendő kicsiny fészkünknek.

A nappali ilyen lesz:

A háló ilyen:

A fürdő pediglen: