Beküldte Raya deBonel -
Gittegyleti tábor volt, de nincs kedvem írni róla. Nem jött össze nekem valami jól. Pedig közben hozzám vágták a diplomámat (első sorban ültem, és elsőként szólítottak ki, a sose látott adminisztrátor néni is úgy fogadott, hogy "maga a kis okoskánk", hehe), utána meg olyat ebédeltünk a kiscsaláddal a Kakasban, hogy máig kukorékol (füge, komolyan mondom, füge magyar étlapon, sütve, kecskesajttal, pármai sonkával, nyami, vöröstonhal jópofa fekete-sárga szezámkéregben, wasabis szójaszósszal, wokzöldséggel, na meg kókuszparfé héjastul... nyami, nyami...). Jó volt.
De arra megint rá kellett jönnöm, hogy velem valami nincs rendjén, mert engem nem szeret senki. Legalábbis a Külkeren senki. Mert BeAn ma azzal kedveskedett nekem, hogy már nem vagyok tébolyult, csak kellemesen dilis. Éljen.