Beküldte Raya deBonel -
Szóval a lényeg dióhéjban: a normális emberi világon kívül (fölötte?) létezik egy másik, zárt világ, a Halhatatlanoké. Ők, a jövőben felrobbanó Nap energiáját felhasználva utazni tudnak az időben, sőt, ennél többet is tudnak: beavatkozni a valóságba, és ezáltal megváltoztatni az emberiség jövőjét. Különféle munkakörök léteznek, például a Kalkulátorok számolják ki a változtatások következményeit, a Technikusok hajtják végre, a Megfigyelők készítik elő, a Sorstervezők pedig az egyének életét kémlelik. Mindegy.
A kérdés az, hogy szükség van-e a Halhatatlanságra? Jó-e nekünk, ha van? Így elkerülhetőek a háborúk, járványok, környezeti katasztrófák, viszont néha érdekes találmányokat, művészeti alkotásokat, kiemelkedő képességű embereket kell feláldozni. Asimov szerint ez végülis nem jó, és kénytelen vagyok azt mondani, hogy egyetértek vele. Csak azért, mert ők előre látják, hogy az űrutazás előbb-utóbb úgyis kudarcba fullad, nem kell mindjárt csírájában elfojtani.
A Halhatatlanok ráadásul nem tudnak ott megállni, hogy megakadályozzák az emberiség pusztulását. Túllépnek az emberi szabadság határain. Szükségtelenül kiirtanak olyan devianciákat, amik gazdagítják az emberiséget (vajon csak azért érzem így, mert kívülről látom, és tudom, mi veszett el?).
Ha én irányítanám ezt a rendszert, csak azokat a konfliktusokat változtatnám meg valahogy, amik félreértésből adódnak. Lehet, hogy naiv vagyok, de attól még, hogy egy háborúnak mindig politikai oka van, ha a tömegeknek meg lehetne magyarázni, hogy az az ürügy, amivel titeket etetnek, mekkora hülyeség, talán nem lennének hajlandóak gyilkolni egy i betű miatt (lásd Madách).
BeAn azt mondta, ő a tökéletes em- és telepátiát valósítaná meg. Hát nem tudom, a viccmesélést és az udvarlást biztos meggyilkolná, ha az az üzenet, hogy "jósegg", akkor már hiába mond az ifjú akármit. Én jobban örülnék az önkéntes őszinteség elterjesztésének, de az ehhez szükséges MNC (legkisebb szükséges változtatás), gyanítom, egy igen drága leves lenne.
Az az ijesztő az egészben, hogy én itt és most hiába döntöm el, hogy jó-e a Halhatatlanság vagy sem, sose lehetek biztos benne, hogy nem létezik...