Beküldte Raya deBonel -
Természetesen nem sikerült a 14 hal, mert Túlbuzgó Timi a síelés alatt az összes fellelhető halamat 7-es szintre fejlesztette, így nem maradt, csak 4. Ma újra próbálom. Hogy a freeblog szavaival éljek: ha nem érted, akkor rád nem vonatkozik.
Viszont hadd osszam meg olvasóimmal azt az élményt, ami mindegyiküknek ismerős lehet: b... meg, otthon hagytam a bérletemet. Tettem ezt úgy, hogy ma összesen 2 alkalommal kell olyan közlekedési eszközre szállnom, ahol a bejáratnál biztos vannak ellenőrök. Csak azért nem mentem vissza érte, mert olvastam már, hogy mások :-))) úgy ússzák meg a bliccelést, hogy MÁV- vagy lejárt BKV-bérletet mutogatnak, sőt, egyesek szerint a határozott zsebbenyúlás (a sajátodba, pupák!) is elég.
Ebből azt szűrtem le, hogy elég, ha egy papír kicsi és nagy vonalakban mentazöld, már elmegy bérletnek. Némi kutakodás után rábukkantam a tárcámban a TAJ-kártyámra (van már azóta szép műanyag Európai Egészségbiztosítási Kártyám, de magammal hordom a régit is, hiszen a TAJ-kártya-lamináló SIG alapító dokumentumának számít!).
Mázlim volt, éppen özönlöttek ki a földalattiból az emberek, ilyenkor az ellenőrök előzékenyen félreállnak. Három centire kihúztam a TAJ-kártyát és határozott léptekkel áthaladtam a peronzár vonalán. Ha van ott kamera, mostanra biztos kielemezték, mint Jake Sullyt az Ajánlott Napi Adagnál, és belső körözést adtak ki, hogy legközelebb elfogják a rózsaszín kabátos lányt. Mindenesetre akkor reggel ÁTSIKLOTTAM!
Annyira megörültem, hogy még az ellenőröket is megsajnáltam. Biztos fáznak.