Mi jut eszetekbe az őszről? Almák, sütőtökök, szőlőfürtök illata? Szüret, must, csíder, bor? Igen, jó irányban kapiskáltok.

Avagy ilyen zenékre bulizom:

Meg:

Amikor a biciklimre új gumit tesznek, hát az olyan, mint megpatkoltatni a sárkányomat. Ja, az nem. Akkor szárnyat igézni a malacra. Ööö... na jó. Mint begyógyítani a sárkány szárnyán támadt sebet.

Napi cukiság, avagy miért érdemes El Paíst olvasni online.

"Mezei nyúl. Üregi nyúl. Hasonlítanak, de nem ugyanolyanok. Akárcsak a folyószámlák."

Nem akarom már tovább ismételgetni, milyen fasza jó dolgom van, de ezt azért még muszáj.

Agent bácsival vasárnap ide megyünk, két kocsival. Reggel 9-kor indulunk (a dicső trió már ezen is nyöszörgött, hogy VASÁRNAP? KILENCKOR?), fél óra alatt ott vagyunk Baden Badenben, aztán megyünk baden, majd bevesszük magunkat egy étterembe, ahol 1-ig van brunch, utána még sétálunk a városban, megnézünk valami kulturálisat, és este 6-7 körül hazajövünk.

Egy francot! Nem tudom, ki találta ki ezt a hülyeséget, de biztos nem az emberi életre vonatkozott!

Legalábbis, nálam, mostanában a mély fecseg, a felszín pedig teljesen semleges. Mintha a forró út felett rezgő levegőn át nézném a világot. Tudatában vagyok, hogy valami van ott, valami... munka? pénz? "barátok"? és ennek sokkal finomabb kategóriái, úgy mint "egészséges táplálkozás", "az ellenkező nem", illetve "minél több idegen nyelv minél tökéletesebb elsajátítása". Remélem, mindenki, aki olvas, rájött már, hogy az élet nem ezekről szól.

Tegnap este masszív alkoholizálás folyt Libertyéknél: az egyik lakótársának szülinapja volt, melynek hatására a másik lakótárs berúgott, mint az albán szamár, és az összes barátját szó szerint a picsába küldte el.

Mostanában a Facebook valahogy jobban eltalálja a személyre szabott hirdetéseit: -Iridina Due a fáradt, vörös szemekre,
-Luxorium ("sajnos Magyarországon még nem alakult ki a luxus kultúrája, tarts velünk, hogy ez megváltozzon"),
- Quatar Airlines stewardessmeló (esküszöm, ha otthon lennék, elmennék legalább az interjúra).

Biztos a fáradhatatlan klikkeléseimnek köszönhető, amivel jeleztem, ha egy reklám félrevezető, unalmas, nem nekem szól vagy érthetetlen.

Ha még egy napig nem írok, azt fogjátok hinni, hogy elment az ihletem, vagy az internetem, vagy esetleg nem is történnek érdekes dolgok. Holott az igazság az, hogy most is inkább a Le Monde vagy az El País internetes kiadását kellene olvasgatnom, időnként röptében magyarra fordítva, csak már nincs agyam hozzá, szavakat olvasok, úgyhogy gondoltam, pihenek kicsit, aztán, a litániámat olvasva, fáradjon más. Nekem ez rekreáció.

A csütörtöki egész napos okításra felkészülvén EU-s dokumentumokat olvasgattam (figyelmeztetés: soha ne olvasgass EU-s dokumentumokat világmegváltó, türelmetlen érzelmi állapotban, álmosan, illetve tudatmódosító szerek hatása alatt (amibe Tangram zenéi is beletartoznak)!), és ebből kifolyólag világmegváltó gondolataim lettek, amelyeket most megosztok a nagyérdeművel, nem bírván kivárni, amíg azok maguktól kiérlelődnek, vagy míg kevésbé leszek álmos, illetve elmúlik Tangram zenéjének hatása.