Visszatérő álmom a Veréb. Nem a Sparrow, hanem A Veréb, Akit Meg Kell Fogni. Az is lehet, hogy nem visszatérő, vagy csak a szombaton a Pompidouban (ide majd egy link kerül, ha azt is felteszem) látott hatvannyolc kitömött madár óta köszön vissza, de mindenesetre ma ezt álmodtam, és úgy tűnt, nem először.

A buszon hallgattam egy kis Tangramot megint, hátha elalszom tőle, de ehelyett érdekes gondolatom támadt. Stephen King ugye sokszor emlegeti a majomkart, akitől hármat lehet kívánni, de mindig mindent rosszra fordít. Modern életünkben a e megfelelője az "apróbetű". Az jutott eszembe, hogy működik-e vajon visszafelé, vagyis ha kimondottan rosszat kívánsz, akkor is talál egy kiskaput, és jóra fordítja, vagy akkor maradéktalanul teljesíti?

Franciaország legnagyobb városa, hétszer akkora, mint Párizs. Ezt főleg a Rhone deltájának köszönheti, amit Camargue néven tisztelnek, és közigazgatásilag ide tartozik. Fő jellegzetessége a fekete bikák és fehér lovak békés együttélése.

Arles egyéb állatfajairól majd lentebb mesélek.

Olyan filmet láttam! Most északi hetek vannak a helyi Művészben és egyszerre adják a Házasság izlandi módra, illetve a Válás finn módra című filmeket. Az egyiket itt célszerű, a másikat ott, vagy mi? Mindenesetre Liberty többször is mosolyt fakasztott a pénztárosból. Először, amikor kiszerencsétlenkedtük, hogy a nagyon várt kultúrakártyára ugyan nem adnak semmilyen kedvezményt, de bemondásra kapunk diákjegyet (ami ugye nem helyre szól, és meg se nézik a bejáratnál, nagyon komoly lehet itt az etikai nevelés, mert csak az nem bliccel, aki nem akar).

Az a reklám... azért imádom én a vörös körmöket. Ki hitte volna, hogy egyszer még megnézhetem azt a helyet, amiről elnevezték?

Én sejtettem, hogy ez érdekes este lesz. Csúcsidőszak. A folyosó túloldalán, egymással szemben két lány üldögél. Húzós bőröndjük van - ebből azért már kitalálhattam volna. Beszélnek, nevetgélnek. Vajon rajtam? - tér vissza a régi para, és most először arra is rájövök, hogy miért. Mert velem szemben két hercegnő trónol.

Nagyjából így beszélgethetne egymással egy magyar és egy francia mensás. Én is csak érintőlegesen tudtam Carcassonne, mint város létezéséről. Mindig gondolkoztam viszont azon, hogyan találnak ki ennyire hangulatos neveket a társasjátékkészítők. Hát így. Ha létezik Funkenschlag vagy Munchkin nevű város, már vissza is vontam a csodálatomat.

Hogy is van? Az alapjátékban található...

Olyan ebédem volt, hogy magam is megbántam*. Iszom is utána digestifnek egy kis málnalikőrt, hogy jobban menjen a délutáni szinkron.

*disclaimer: imádom Chili és Vanília blogját, nem is azt bántam meg, hogy megcsináltam, hanem azt, hogy serpenyőben. Kicsit szenes lett. De hát sütőm, az nincsen, karfiolom viszont volt, és ebben a formában megcsinálta nekem az amúgy szeszélyesen elszökdöső étvágyat.

Állítólag az ezer szökőkút városa, de kicsit csaltak, én mindössze 24-et találtam, pedig mindegyikhez elmentem, ami a tourinformos térképen rajta volt.

A legnagyobb és a legszebb a Rotonde.

A három szobor az Igazság, a Mezőgazdaság és a Művészet, Aix, Marseille, illetve Avignon felé fordulnak.

Eddig se voltam elájulva a rezidenciától, de most még kevésbé. Gyanútlanul kinyitom a postaládát, találok két levelet. Örülés: biztos megérkezett végre az a két igazolás, melynek birtokában további pénzcsapokat nyithatok meg a francia kormánynál...

Hát nem. Fizetési felszólítások voltak, összesen kb. 1300 euróról. Egyébként olyan lakbérekről szóltak, amelyeknek a befizetését bankszámlakivonattal tudom igazolni, bár az egyiket csak olyannal, amit nem értenek.