Gondolom, úgyis már karácsonyi lázban (vagy agyf@szban, vérmérséklet, illetve alapbeállítottság függvényében) égtek mindannyian, hát akkor nézzétek meg ezt.

A nyúl karácsonykor is menő! A nyúl mindig menő!

Azt hittem, több meglepetéssel már nem tud kedveskedni a drága kollégium, ahol lakom, de tévedtem. Tegnap értesítés várt a postaládában, ajánlott tértivevényes levélről. Vaslogikával kikövetkeztettem, hogy nem jöhetett a banktól (azok ugyanis kispórolták a nevemből az egyik Z-t, mondván, nekik az úgy nem értelmezhető; ez egyébként az az ország, ahol Raul nevű tanárunknak Raoulra kellett változtatnia a nevét, mert mindig Paulnak nézték), de arra végképp nem számítottam, hogy személyesen az Euro Campus írt nekem!

Tegnap az este nagy részében egy kiugrott bencés szerzetessel beszélgettem, aki először a "hinni" és az "Isten" latin megfelelőjének négy pozitúráját fejtegette, aztán mesélt a keresztény anarchizmusról és a maratoni futásról. Közben felhívta a barátnője, akkor elmondta, hogy itt mindenki "sympa" és későn fog hazamenni. Pont abban az évben született, mint Lacika. Megkérdezte, hogy otthon is így szoktunk-e filozofálni. Sőt, feleltem.

Tulajdonképpen Liberty nem mindennapi bókkal kedveskedett nekem tegnap, miközben people watchingot végeztünk, modern lények lévén a Facebookon. Mutatja az egyik ismerősét, majd így szól:

- Te, nézd már meg az ismerőseit, biztos ismersz közülük valakit, ezek mind ilyen exhibicionisták!

Ez volt végülis a film címe. Gondolom, azért nem franciául írták ki, mert a "C'est tout ce que j'aime" a Meki szlogenje.

Nem volt egy nagy etwas egyébként, de már csak a gyökerek miatt is muszáj volt megnézni. Mint kiderült, Jóapám pont akkoriban (81) járt ott. Meg kíváncsi voltam a nyolcvanas évekre is, hát pont olyan lehetett Magyarország is, csak talán kevésbé volt ÁVH-s jellege. És lám, tényleg rokon népek vagyunk: azt például mindig értettem, amikor káromkodtak. Csúnya dolog, amikor a tiniszerelem azzal végződik, hogy a lány disszidál.

Létezik ember, aki kifejezetten szeretne ezután is leszületni a földre, következetesen elszórja a fontos dokumentumokat, kapcsolatépítés helyett rendre erőt vesz rajta az álmosság, és élvezi, hogy végre egyszer depressziós?

Kaptam tegnap egy üzenetet az első pasimtól. 15 voltam, amikor jártunk, ő 21. Két hónap után azért rúgtam ki, mert rájöttem, hogy már megint egy 3 évvel korábbi ember kísértetébe vagyok szerelmes. Na de azért az iwiwen bejelöltük egymást, miért ne, az olyan aranyos.

Azt írja, ő most Skóciában van, másfél éve hever ki egy szakítást (egy olyan lánnyal, akivel közvetlenül utánam jött össze, olyannyira, hogy amikor találkoztunk, hogy visszaadjam a cuccait, gondosan megmutatta nekem azt a fényképet, amin csókolóznak), és mennyire más az élet külföldön, "ki kéne próbálnod neked is".

Mondtam már, hogy a havas eső az én félig tele poharam? Általában nem bíbelődünk a filozófiai vonatkozásokkal és azt mondjuk, hogy a pohár "félig van", ami metafizikai szempontból megint csak érdekes. Viszont tegnap egész biztos a "félig üres" értelmezés volt soron, ugyanis esett az eső.

Biztos másokat is érdekel, hogy hogy látja egy tolmács a világot, hiszen ezért olvassátok a blogomat.

Hát tessék, a munkahely:

És ettől, meg hogy most értem haza a Parlamentből, hülye hasonlataim támadnak.