Beküldte Raya deBonel -
Azt hittem, több meglepetéssel már nem tud kedveskedni a drága kollégium, ahol lakom, de tévedtem. Tegnap értesítés várt a postaládában, ajánlott tértivevényes levélről. Vaslogikával kikövetkeztettem, hogy nem jöhetett a banktól (azok ugyanis kispórolták a nevemből az egyik Z-t, mondván, nekik az úgy nem értelmezhető; ez egyébként az az ország, ahol Raul nevű tanárunknak Raoulra kellett változtatnia a nevét, mert mindig Paulnak nézték), de arra végképp nem számítottam, hogy személyesen az Euro Campus írt nekem!
Kinyitom, hát látom, hogy egy felszólítás, miszerint azonnal rendezzem az irányukban fennálló 297 eurós tartozásomat, mert különben közjegyzőhöz fordulnak. Már csak azért is megérdemelnének egy ejnyebejnyét, mert éppen a karácsonyi bevásárlásom hangulatát rontották el, de hogy miért érdemlik a sokkal nagyobbat, arra pont fél órával később jöttem rá, amikor huszadszor is megszemléltem azt a levelet, miszerint hogy lehet ez, miközben én átutaltam annyit, amennyiről az itteni recepciós hölgy többszöri kérdésre is azt állította, hogy a végleges összeg.
Aztán arra gondoltam, hogy talán a késedelmes fizetés zavarta őket - való igaz, mivel igazolást a befizetéseimről soha nem kaptam, az utolsó utalással megvártam, míg pontosan közlik, hogy mennyi is az annyi. Na jó, mondtam magamban, ha ezért akarnak 300 eurót, egye fene, kifizetem, hiszen akkor én voltam a hülye. Ettől még állati rossz érzés, hogy miközben ők ott húztak le, ahol tudtak, én igyekeztem megfelelni az idióta követelményeiknek, mégse sikerült.
Na de ahogy nézem, ezek teljes hónapot számoltak nekem decemberre! Így már persze hogy kijön a különbség. Ez persze eleve szemétség, hiszen én napra pontosan 3 hónapot vagyok itt, úgyhogy örüljenek, hogy még 8 napot ráfizettem, de ennél többet kérni már tényleg pofátlanság. Mikor erre rájöttem, egészen megvidámodtam, mosolyogva mentem pénzt szórni is.
Most már csak az van hátra, hogy kéjes örömmel lecsorogjak hétfőn a recepcióra, bemutassam az alábbi dokumentumokat: 1. tértivevény arról, hogy ők november 18-án átvették a szerződés december 18-tól való felmondásáról szóló levelet, 2. az ő levelük arról, hogy tudomásul vették kiköltözésemet, 3. a recepciós csajszi firkálmánya arról, hogy mennyit is kell még fizetnem, 4. a banki átutalást igazoló papír, 5. a (nem kis költséggel elküldött) párizsi tértivevényes levél. Innentől kezdve bokszolják le egymás között. Leszek olyan kedves és szólok nekik, hogy kicsit javítsák fel a szervezeten belüli kommunikációt, mert ha még a peres eljárást is elindítják, akkor nagyon nevetségessé fogják tenni magukat.
Update: Amint vártam. Csajszi széttárja a kezét, nem az ő dolga, még arra se tudtam rávenni, hogy ő, a saját költségükre hívja fel Lyont. Én hallgattam 55-ször az andalító telefonzenét, mire egy kedves hölgy elmagyarázta, hogy mivel nem hozzájuk küldtem a felmondólevelet (türelmesen végighallgatta a tirádámat arról, hogy az ő itteni alkalmazottjuk utasításának megfelelően jártam el), csak azután kapták meg, hogy elküldték nekem ezt a kedves levelet.
Az öröm az ürömben, hogy a kezest (Jóapám) is értesítették, vagyis ők is költöttek a nemzetközi postára néhány eurót - mindezt semmiért.
Ja, és kiderült, hogy mennyire jól tettem, hogy nem írtam alá a "csoportos beszedést" (véletlen volt, ugyanis a bankszámlaadataim nem passzoltak a francia sémába), mert a többieknek ilyenkor levesznek egy teljes hónapot és a kaucióval együtt, 2 hónap múlva térítik meg. Mondjuk én magamnak is elő tudom idézni a "jé, hova lett a pénz a számlámról" jelenséget, nincs szükségem külső segítségre...