Ökumené

Tegnap az este nagy részében egy kiugrott bencés szerzetessel beszélgettem, aki először a "hinni" és az "Isten" latin megfelelőjének négy pozitúráját fejtegette, aztán mesélt a keresztény anarchizmusról és a maratoni futásról. Közben felhívta a barátnője, akkor elmondta, hogy itt mindenki "sympa" és későn fog hazamenni. Pont abban az évben született, mint Lacika. Megkérdezte, hogy otthon is így szoktunk-e filozofálni. Sőt, feleltem.

Ma pedig, miközben a protestáns karácsonyi éneklésre tartottam, találtam a földön egy cetlit, amelyen a Strasbourgi Izraelita Közösség tudatja, hogy ezt az ünnepséget XY bar micvója alkalmából adja, melynek kapcsán kíván az illetőnek boldog és termékeny életet a zsidó közösség tudatos tagjaként.

A város többi része, mint a nap első felében jómagam is, Mammonnak áldozott. A bal könyököm frankón kiakadt, mire hazacipeltem az összes ajándékot. Jézuska idén nemhogy bőkezű, de egyenesen boltkóros.