Weapons of self destruction

Létezik ember, aki kifejezetten szeretne ezután is leszületni a földre, következetesen elszórja a fontos dokumentumokat, kapcsolatépítés helyett rendre erőt vesz rajta az álmosság, és élvezi, hogy végre egyszer depressziós?

Vannak, akik az ilyen pillanatokban mondják: ezért szoktam rá a cigire. Megértem őket, de büszke vagyok rá, hogy én nem teszem. Bár, jobban mondva, annyira mégsem. Engem csak a sóherségem akadályoz meg benne. Viszont ma megvettem a palackozott Kánaánt személyesen (bocs, lehet, hogy agyamra ment a Biff evangéliuma): gesztenyelikőr á la francaise. Valami eszméletlenül finom.

És holnap, ha sikerül, megnézek egy rockeposzt (All that I want, az eredeti címét meg se kísérlem megjegyezni) a lengyel filmhetek keretében. Meg ideje lenne elkezdeni beszerezni a karácsonyi ajándékokat is. Most sajnos esik az eső. Mit lehet ilyenkor csinálni mást, mint bent ülni és inni...

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio