Beküldte Raya deBonel -
Biztos másokat is érdekel, hogy hogy látja egy tolmács a világot, hiszen ezért olvassátok a blogomat.
Hát tessék, a munkahely:
Az ott az ébredező Kacor, mellette pedig a kapott dosszié (a legértékesebb papír benne a kajajegy), rajta pedig az amorf fekete tömeg: a gavroche-om (két hónap Franciaország után nem merem azt írni, hogy sapka, mert arra itt legalább nyolcféle szó van).
A Parlamentben híresen bonyolultak a gépek, a jelszó az a kis nóta, amire másfél-unokaöcsém már pár hónapos korában megvadult: Can't touch this! A fejhallgató pedig fél óra után nettó kínszenvedés. Vagy csak még nem alakult ki a tolmácsokra jellemző úgynevezett salátafülem?
Ha már az ember egy kis ketrecben tölti a munkanapját, legalább a helyszínt igyekeznek természetközelibbé tenni.
A híres, DNS-alakú lépcső.
A nap végén a jutalom pedig:
A tányérokon a minta, mint kiderült, méz. Első érintésre meg se mozdult, azt hittem, festve van. A kis kék maszat felfelé az Európai Parlament az összes nyelven leírva.