Átmentem Amélie-be, avagy ismét galádságra kényszerített az élet.

Ma reggel arra eszméltem, hogy eltűnt a kanalam. Pedig emlékeztem rá, hogy miután megettem a gyümölcssalátámat, gondosan elmosogattam és betettem az edényszárítóba. Most meg sehol.

Csak hogy lássátok: azért jó dolgok is történnek.

Mivel csütörtökön, pénteken, szombaton és hétfőn is hiába pakoltam össze a szobámat a takarítás elősegítése céljából, és végül nekem kellett összesöpörnöm hétfő este, hogy a Vörit meg a Csokit ne játékosan kergetőző portigrisek fogadják, ekkor eldurrant az agyam. Akkurátusan összesöpörtem egy papírlapra az összes szemetet, gondosan kiválogattam azt, ami alapján azonosítható lehetnék, és egyenletesen szétszórtam a folyosó szőnyegpadlóján. A közös helyiségeket ugyanis takarítani szokták.

Tisztában vagyok vele, hogy az embereket fagylaltokhoz hasonlítgatni valahol a személyes tárgyaink elnevezése és a napokhoz színek társítása között van értelem és hasznosság szempontjából, de a nagy filozófiák pont így születnek.

Na még ledokumentálom a nagy utazás utolsó napját, aztán a karácsonyra, a kajákra meg a parlamenti tolmácsolásra fókuszálok majd.

Az első városka, ahova Mindenszentek napján ellátogattunk, Beaucaire volt, ahol természetszerűleg minden zárva volt, hétfő lévén mindenképpen hamvába holt ötlet volt.

Ez a délután szuper volt! A karácsonyi vásárt úgy képzeljétek el, hogy Vörösmarty tér a négyzeten. Csak hagyományos elzászi ételeket lehet árulni, sajnos a giccs elől ez se nyújt védelmet, de a paninist állítólag kigolyózták.

Vásári menü:

(az oviban volt egy sötétkék faliújság, azon egy banánt majszoló néger kislány, meg az első fenti kérdés, soha nem válaszolt rá senki)

Ha már úgysem látni mostanában errefelé az eget (máshol lakók, megvan még?), megmutatom, milyen volt.

Ajánlott aláfestő zene:

Múlt éjjel már megint azt álmodtam, hogy terhes vagyok. Többször előfordult, amióta itt vagyok (meg lehet nyugodni: tuti, hogy nem), de most először volt negatív érzésem, illetve bizonytalanság volt bennem, mivel tudtam, hogy csak ki lehet az apja, és hogy akarom-e én egyáltalán?

A Dad Bank kiterjeszti tevékenységi körét a nemzetközi személyszállításra, avagy üdvözöljük a családi vállalkozás új tagját, a Dad Taxi Internationalt!

(Másképpen fogalmazva Gitane meg én megnyertük az Arany Bálna díjat.)

Megszakítjuk amúgy is staccato adásunkat a 10 napos Grand Tour dokumentálásáról, helyette íme a jövő évi Mensa-focivébé helyszíne: Metz.

A pályaudvar.