Ez a C betűs kastélyok napja volt. Ez az egyetlen, amelyikben még benne lakik az eredeti tulajdonos, vagyis a márkiék. Eszméletlen belegondolni. Ide kapnak postát? És ide köttetik be az internetet?

Ha belegondolok, nem is úgy nézhettünk ki, mint egy öreg hapsi a három fiatal escortjával, hanem inkább mint egy apuka a lányával és annak két barátnőjével (kikérem magamnak egyébként, az én apám nem ilyen szőrös, viszont csak mi ketten voltunk kékszeműek). Agent egyébként otthon hagyta a szemüvegét, bőrkabátban volt és az ebédhez felhajtott egy korsó sört.

Ez rövid lesz, mert ide se mentünk be. Állítólag üres, de az év minden napjára jut benne egy kandalló.

Viszont van körülötte egy tó, ahol eveztünk egy fél órát.

...először indítsátok el ezt.

Libertynek egyszer könnyelműen megmondtam, hogy amikor megismerek valakit (pláne, ha valakiket), akkor óhatatlanul felmerül bennem a kérdés: bevállalnám vele az óvóhelyet?

Ő meg azt felelte: ő is. Mindjárt meg is egyeztünk benne, hogy a jelenlévők közül kiket vennénk be a csapatba. Meglepően sok tanár volt köztünk: Agent és Rozmár egyértelműen, szerintem Hermann is.

De tényleg, ha összeállíthatnám saját, kizárólagos kis óvóhelyi válogatottamat, kiket vennék be?

Patchwork-kastély, ezt mondhatnánk.

Kezdődik XII. Lajossal, akinek az apja, Orléans hercege lévén, nyugodtan lehetett költő. Villon is valamikor ekkortájt járhatott erre, de még egy nyavalyás emléktábla se utal rá. Kezdtem volna magyarázni az idegenvezetőnek Faludyt?

Íme az első kastély, ahova direkt nem mentünk be (később lesz olyan, ahova gyakorlatilag csak rohanni engedtek be, de az lesz a legjobb, azt a végére hagyom). Villandryban tényleg a kert az érdekes. A fejem fölött lóg az a kis tök, amit ott szedtem, ha nem lenne nagyon nagy képzavar, azt mondanám, hogy a svédasztalról, pedig a kert francia, többnyire szerzetesi eredetű, a tulaj pedig spanyol. Bár rohadt sokat költött rá, mire az elburjánzott angolkertből az alant látható világszép labirintust létrehozta, mégsem nevezhető kárvallottnak*.

A legkevésbé sem vagyok racionális. A múltkor nagyon finom Pinot Gris-t ittam a Szélrózsában a mensásokkal, ezért kerestem az alkalmat, mikor kóstolhatom meg itthon is (ugyanis aznap este úgy esett, hogy egy pohárra meghívattam magam, köszönhetően a francia fizetési szokások sajátosságainak). Aztán megláttam a bótban (ez amúgy, a Simply, úgy aránylik az Auchanhoz, mint a Tesco Express a nagy Tes(c)óhoz) gusztusosan felhalmozva az AOC-ket, nem bírtam neki ellenállni, pedig 9 euróba fájt.

Kezdjük tehát a kastélyozást. Alapvetően mindegyiket a reneszánsz idején építették, bár voltak kivételek (volt ott korábban valami vagy hasonlók), mindenesetre ez a kastély iskolapéldája.