Chambord

Ez rövid lesz, mert ide se mentünk be. Állítólag üres, de az év minden napjára jut benne egy kandalló.

Viszont van körülötte egy tó, ahol eveztünk egy fél órát.

A mi csónakunk farral ment előre, és javaslatomra a mentőmellényeket inkább a farunk alá tömtük, mint hogy felvettük volna. Itt volt szerencsém először közelebbről a mauritiusiakhoz, akik vagy mind egymás unokatestvérei, vagy csak úgy csinálnak. Mivel kreol az anyanyelvük, se angolul, se franciául nem tudnak rendesen (mondjuk legalább nincs tőlük kisebbrendűségi komplexusom), de azért rendületlenül próbálkoznak.

Például nagy örömüket lelték abban, hogy szegény Faheemet (akit adandó alkalommal felvilágosítottam, hogy ne csodálkozzon nagyon, ha egyszer Magyarországon jár, akkor a neve hirtelen nagyon vicces lesz) csesztették, amiért nem tud evezni, na nem mintha nekik jobban ment volna. Ha nem én lettem volna az egyetlen lány a csónakban, esküszöm, megmutattam volna nekik. Videók bizonyítják, hogy 11 évesen már kiválóan ment az ilyesmi.

Legalább a fényviszonyok ideálisak voltak, viszont a lábam, az lefagyott.