Beküldte Raya deBonel -
A legkevésbé sem vagyok racionális. A múltkor nagyon finom Pinot Gris-t ittam a Szélrózsában a mensásokkal, ezért kerestem az alkalmat, mikor kóstolhatom meg itthon is (ugyanis aznap este úgy esett, hogy egy pohárra meghívattam magam, köszönhetően a francia fizetési szokások sajátosságainak). Aztán megláttam a bótban (ez amúgy, a Simply, úgy aránylik az Auchanhoz, mint a Tesco Express a nagy Tes(c)óhoz) gusztusosan felhalmozva az AOC-ket, nem bírtam neki ellenállni, pedig 9 euróba fájt. És azt se igazán vettem figyelembe, hogy a musttal ellentétben ennek a kinyitása gasztronómusi* képességeket kíván...
Vettem továbbá egy sajtot (Neufchatel), aminek a csomagolásán rajta volt a kötelező "a túlzott alkoholfogyasztás káros az egészségre" felirat, na nem mert konyakosmeggy-aromát tartalmaz, hanem mert italt ajánlottak hozzá. Egyből felsejlett előttem az elegáns élet: gondosan fél órával előre kivett sajtot majszolni mézes-mustáros salátával és nemes fehérbort kortyolgatni hozzá.
A sajt és a saláta megvolt, a nemes fehérbor azonban a következő egy órában (megszakításokkal) mindennek volt titulálva, csak nemesnek nem. Egyszerűen nem volt elég az izomerőm, hogy kirángassa a dugót. Forgattam, gyötörtem, de fittyet hányt erőfeszítéseimre. Combjaim közé szorítottam, de nem hatotta meg. Papucsaim közé erőltettem, de kisiklott a fogásomból. Harisnyás lábammal a nyakamban, izzadtan és összekarmolt kézzel beletörődtem, hogy az elegáns élet reménye örökre elveszett.
Végül Jóanyám oldotta meg a helyzetet Skype-on (ki más, elvégre a koleszban csak háromszázhuszonnyolc jó karban lévő fiatalember lakik (és negyvenhat lúzer), akik biztos örömmel asszisztálnának egy magamfajta csinos hölgy leitatásához), javasolta, hogy képezzek erőkart a bicskával.
Ez egy darabig működött is, akár az egyiptomiak vízemelő szerkezete, csak aztán ahogy a birodalom (akarom mondani, a dugó) egyre magasabbra emelkedett, egy idő után az erőkar elvesztette szóösszetételének első tagját, karból meg elég kettő.
Ekkor Jóanyám a fogaim bevetését ajánlotta. Ez viszont, attól eltekintve, hogy a dugó síkosabb lett, kicsit összenyomódott, egy darabkát pedig leharaptam belőle, nem vitte sokkal előbbre a manővert. Jóanyám könnyelműen megígérte, hogy vonalban marad, amíg alkoholhoz nem jutok (különösen a függőknél fontos a család megértő támogatása). Figyelmeztettem, hogy ez akár azt is jelentheti, hogy együtt töltjük az éjszakát, de ekkor a dugó váratlanul megadta magát, és kifelé csúszott vagy két centit. Az önkontrollnak annyi, agyarra vettem és kirántottam. Jóanyám meghallotta a diadalmas cuppanást és megkönnyebbülten lecsapta a Skype-ot.
Én pedig itt ülök, nemes bort kortyolgatva, sőt kicsit még rá is loccsintva a holnapra szánt, kakukkfüves vajban sült tökre és lila krumplira, és elégedett vagyok a világgal.
*Nem Lorelay-tagoknak: osztályfőnökünk születésnapján történt, hogy egyik sziporkázó fiú osztálytársunk tíz percig próbálkozott hiába azzal, hogy látható változást idézzen elő egy borosüveg szabad vegyértékein, majd lecsapta az egészet és közölte, hogy nem gasztronómus ő.