Beküldte Raya deBonel -
Ha belegondolok, nem is úgy nézhettünk ki, mint egy öreg hapsi a három fiatal escortjával, hanem inkább mint egy apuka a lányával és annak két barátnőjével (kikérem magamnak egyébként, az én apám nem ilyen szőrös, viszont csak mi ketten voltunk kékszeműek). Agent egyébként otthon hagyta a szemüvegét, bőrkabátban volt és az ebédhez felhajtott egy korsó sört.
Kicsit féltem, milyen lesz együtt pancsolni az "osztályfőnökkel", de hát milyen lett volna: szeplős és szőrös, de sokkal kevésbé, mint Boborján, úgyhogy tűrhető volt. A meztelenkedős szaunába szerencsére nem mentünk be. Tanári bőréből viszont nem tudott kibújni, folyamatosan oktatott és magyarázott, csak most kicsit máshogy: itt van balra egy jó kajálda, Freiburgban (úgy mondta: fríbör, de mentségére legyen mondva, hogy Svájcban van) a legjobb a karácsonyi vásár, 250 euróért ne vállaljunk egy napot, inkább csináljuk meg ingyen. Egy ilyen autóút alatt többet tanul az ember a szakmából, mint egy év alatt a BME-n. Majd írok egyszer a hermannizmusokról is.
Bár a szofrológiát nem kell nagyon tanítani. Csak bemászik az ember egy gőzölgő kültéri medencébe, ellökdösi az alkoholszagú német hímeket, akik azt hiszik, hogy át kellene adni nekik a helyet, aztán a bugyborékoló víz és a felcsapó pára eltünteti a gondolatokat, a vándorló bugyit és a beszélgetési kényszert. Az ember csak lebeg, bámul, igyekszik nem nagyon hozzápréselődni a mellette állóhoz, és melegszik. Aztán egy másik medencében hidegszik. Aztán aromakabin, hideg víz, meleg víz, mozgó víz, termálvíz, zuhanyvíz és így tovább.
Azért picit sajnálom a szaunát, mert az az egy aromás is nagyon szép volt: középen mint egy fényszökőkút, lökte föl a gőzt egy kis emelvény, körülötte virágszirmok formájában négy kis fülke, ahol felülről kis kék telihold és pislákoló apró csillagok vigyázták a nyugalmat. Lágy zene szólt, és ha lehunytam a szemem, még a halvány eukaliptuszillatot is éreztem.
Összesen másfél órát fürödtünk, mert utána várt minket egy érdekes brunch a Wallstreet Hamilton étteremben a Sophienstrassén. Ha véletlenül Baden Badenben jártok, szerintem nem annyira rossz hely. ;-)
Iszonyatosan bekajáltunk. Még sose voltam olyan svédasztalnál, ami egyszerre tartalmaz müzlit és lazacot, lekvárt és ráksalátát, juharszirupos palacsintát és meleg barna croissant-t. Valószínűleg még egyáltalán nem jártam olyan helyen, ahol juharszirupos palacsintát adtak volna. És a legjobb az volt, hogy Agent fizetett, bár egyikünk se erre számított, pislogtunk, mint a miskolci kocsonyában a béka (na, ebből a hasonlatból is nagyjából annyi menne át tőlem franciába, hogy "la grenouille").
Örültem, amikor Brünhilda megkérdezte, Spanyol- vagy Franciaországot szeret(t)em jobban, és őszintén tudtam azt mondani, hogy Franciaországot. De azért vallom a "Butterfly" elvet is (ez még nem a pillangóhatás, ezt a Narancsvidék című filmből vettem, ahol Tom Hanks fia akkor jön rá, hogy a szomszéd füve definíció szerint nem lehet zöldebb, amikor a vágyott elit egyetemen ugyanarra a számra - Crazy Town:Butterfly - őrülnek meg a lányok, mint a mucsaröcsögei suliban): termálfürdő nálunk is van (sőt, melegebb, mint itt!), rómaiak nálunk is voltak, bor nálunk is van, még önfejű törpe politikus is van. Mit akarunk még?