Az Égide-ről már írtam, de azt hiszem, ezt meg kell toldanom még néhány sorral.

Felejtsétek el az iskolai kirándulásokat. Felejtsétek el a buszt, ahol nem szabad enni, megszólalni, felkelni, a szar menzakaját (legújabb aranyköpésem: "Az ország, bzmg, az rántotthús alakú, itt meg még azt se tudják, mi az a rántott hús", de ez még az elején volt, amikor még nagyon utáltam a sztrájkoló mindenüket) és az emeletes vaságyakat.

Ámberek, a módi a következő. Mivel több mint ezer fényképet csináltam és ezeket napok, illetve városok szerint (ld. "ha kedd, akkor ez Orange", de néha tényleg olyan volt, mintha mindennap másik országban járnék) 19 mappába csoportosítottam, eltekintek attól, hogy az egészet egyszerre zúdítsam a fejetekre. Kezdjük azzal, hogy mondjuk naponta egy kastély, aztán meglátjuk.

Elöljáróban néhány gondolat.

Az utazások nagyjából az SNCF kénye-kedve jegyében teltek, az alábbi egyszerű okból kifolyólag.

Mindenkinek jelentem: épségben megjöttem.

Este jelentkezem, készüljetek fel, mert hamarosan megtudhatjátok, mi az a paca, hogy viselkedik egy igazi albán szamár, lesznek tökök, bikák, sótartó-orgia, rántotthús-fétis, és további nyalánkságok.

Huhh. Ez egy kicsit sok tíz nap volt.

Jelentem, a tiramisu sikeres lett, minden alternativitása ellenére. A süti-parti egész jól sikerült, Brünhilda odaült hozzánk beszélgetni - még ha következetesen össze is keveri a nevünket, azért ez aranyos volt tőle - a tanárok rendre ránk mosolyogtak, lépcsőn kuporgó pozíciómból pont láttam, ahogy Rozmár bezsákol egy szalvétagombócot a kukába - szóval vidám este volt.A franciák továbbá sokkal fesztelenebbül esznek a svédasztalról, nincs az a görcsös sáskajárás, mint otthon.

Kezdjük néhány alapvetéssel.

A mascarpone és a Party vajkrém két külön dolog. Természetesen itt egyik sem kapható.

A creme fraiche sem Party vajkrém.

A fromage blanc egyikre sem hasonlít, de lehet belőle tiramisut készíteni.

A hosszúkás muffin nem babapiskóta.

És most, hogy három nap után végre a kábelt és a szervert is lecserélték, és végre van netem, továbbá a vércukorszintemmel együtt az idegállapotom is helyreállt, folytassuk valami kellemesebbel. Elmondok például egy kis anekdotát.

Éppen Agent bácsival gyakoroljuk a "reformulálást", vagyis a "mondd másképp, de szintén franciául" című feladatot, amiben eleve kábé olyan hendikeppel indulok, mint a valladolidi időkben a cipőgyáras játéknál. Egyszer csak kopogtatnak, majd megjelenik az ITI-RI törpeszakállú, óriás termetű igazgatója, és a nyomában négy csadoros nő.

Csípi a szemet...

Igen TE dobtál szikrát a csordogáló olajra, de van még akiknek szintén üzenem:

A biciklitárolóba lépve piros műanyagcserepek csikordultak a talpam alatt. Rosszat sejtettem. Körbenézve vagy öt hátsó lámpa maradványai hevertek szétzúzva. Köztük Gitane-é. Vandalizálták. Arra tippelek, hogy valaki részegen vagy dühösen berontott a tárolóba, az első útjába álló biciklit két kormányra fektette, aztán amelyik kilógott vagy szabadon állt, annak odasózott egyet.

Az elzászi Mensa rendszeresen az Aux Quatre Vents nevű étteremben tartja összejöveteleit, ami szabad fordításban szélrózsát jelent. Itt az ember a négy égtáj felé szórhatja a pénzét, és valószínűleg a széljárás felelős azért is, hogy rendre elkeveredtek azok a papírok, amikre a napi ajánlatokból fennálló mennyiségek voltak felírva.

Amilyen dörgölőző ódát írtam a Citibankról, olyan mérgelődést olvashattok az alábbiakban a BNP Paribas-ról.