Arabian Days

És most, hogy három nap után végre a kábelt és a szervert is lecserélték, és végre van netem, továbbá a vércukorszintemmel együtt az idegállapotom is helyreállt, folytassuk valami kellemesebbel. Elmondok például egy kis anekdotát.

Éppen Agent bácsival gyakoroljuk a "reformulálást", vagyis a "mondd másképp, de szintén franciául" című feladatot, amiben eleve kábé olyan hendikeppel indulok, mint a valladolidi időkben a cipőgyáras játéknál. Egyszer csak kopogtatnak, majd megjelenik az ITI-RI törpeszakállú, óriás termetű igazgatója, és a nyomában négy csadoros nő.

Olyanok voltak, mint Brian anyja, csak pont az ellenkező csapatból. A Princess Nora Bint Abdulrahman Egyetemről jöttek, Rijádból, ketten meg "alsóbbrendű" egyiptomiak voltak.  Agent bácsira rá se lehetett ismerni: körülrajongta őket, mindent megmutatott nekik, még arra is rávette a lányokat, hogy produkálják magukat egy kicsit a kabinban, sőt, utána közölte, hogy nekik már "tres bon niveau"-juk van, pedig előbb válna meg a maradék kevéske hajától, mint hogy nekünk ilyet mondjon (én kimaradtam, mert csak négy kabin van, és a francia reformulációt inkább átengedtem Libertynek).

Vendégeink a csadorhoz illő hímzett kendőjük fölé tették a fülhallgatót. Sminket csak az egyik hordott, de biztos ő volt köztük a legtehetősebb, felteszem, a Louis Vuitton táskája sem kínai gyártmány. Belegondoltam, vajon ők mennyire látják obszcénnak a mi hajviseletünket, és most még szerencsések voltak, egyikünk se volt különösebben botrányosan öltözve, bár Libertynek a térdig érő szoknya és a lábszárközépig érő csizma között tíz centi harisnyája kilátszott. Mindenesetre nem mutatták, biztos hozzászoktak már az erkölcstelen nyugathoz. Kifelé menet az óriás még megkérdezte Agent-t, velük megy-e ebédelni, ide szembe a "Romulusba". Mire Agent: "Az hány csillagos?" "Öt csillagos, és halal" - felelte az óriás. Agent erre belement. Biztos az egyetem fizeti a mázlista disznajának - illetve, izé, halal módon vágott díszpulykájának.

Miután a nénik elmentek (előbb még átnyújtottak egy kristályórát), Agent még elmesélte, milyen volt, amikor tavaly meglátogatta őket, egyébként azzal a céllal, hogy történelmi-politikai-kulturális tantárgyakban, illetve fordításban együttműködjenek a strasbourgiakkal. Amúgy megjegyezték, milyen aranyosan elavult hetvenes évekbeli dobozkáink vannak - látnák csak a BME kettő darab szinkronkabinját, tizenöt hallgatóra! - náluk ötven számítógép van, és most fognak egy még high-tech-ebb épületet felhúzni.

A Princess Nora Egyetemre kizárólag nők járnak, tanítani, tanulni és villanyt szerelni egyaránt, Agent-t nem is engedték be, csak vacsorakor találkozhatott a dékán asszonnyal, akit egyébként ma látott először teljes csador nélkül. Akkor egy mutava, vagyis politikai rendőr szolgálta ki, hajlongott előtte. Fura egy kultúra.

Van egy kis tolmácsolás-tanszékük, ahol két egyiptomi férfi tanít, videokonferencián keresztül. A diáklányok egy teremben ülnek, kivetítőn látják a tanárt, ha kérdésük van, a terem alján ücsörgő néninek tehetik fel, aki továbbítja a tanárnak.

Tudom, hogy "onnan" "ez" valószínűleg ugyanannyira furcsa. Mi az, hogy egy épületben, sőt, egy teremben, sőt, egymás mellett ülve tanulnak a fiúk és a lányok? Na jó, a mi intézetünk igazából tetszhet nekik, nagy nőtöbblet van. De milyen lehet úgy élni egy európai országban, hogy téged az ízlésed, a neveltetésed, a lelkiismereted arra kötelez, hogy kendőt viselj, előreengedd a férfiakat, ne egyél disznóhúst, körülötted pedig mindenki fedetlen fejjel mászkál és azt tömi az arcába, ami elé kerül? (Gyanítom, ugyanolyan ez, mint bármilyen koherens értékrendet követni.)

Csakhogy ehhez az értékrendhez egykor az is hozzátartozott, hogy a nők nem vezethettek, nem tanulhattak, pláne nem tolmácsolhattak (férfi konferenciákon többnyire ma sem tehetik). Rájöhettek időközben, hogy a népességük felének a tehetségétől megfosztanak egy amúgy ígéretes államot? De vajon mikor követi a foglalkozásbeli liberalizációt az öltözködési szokások megváltozása? Talán soha: a gésáknál is beragadt a dolog (kevesen tudják, hogy a gésák eredetileg divatdiktátorok voltak, minden újdonságot ők vettek fel először, aztán egyszercsak hagyományőrzőkké váltak, még ha manapság nappal többnyire titkárnők is). Nekem nehéz lenne elfogadni, hogy intelligens, tanult nőként úgy éljem le az életemet (és úgy irányítsam a férfiakat), hogy hivatalosan alacsonyabbrendű vagyok.