Fagyiesztézia

Tisztában vagyok vele, hogy az embereket fagylaltokhoz hasonlítgatni valahol a személyes tárgyaink elnevezése és a napokhoz színek társítása között van értelem és hasznosság szempontjából, de a nagy filozófiák pont így születnek.

Fogd fel magadat úgy, mint egy tölcsért. Az ismerőseid meg a különböző fagyik. És némelyik pont a te tölcséredbe akar pottyanni. De ez néha akadályokba ütközik. Öntudatos tölcsér vagy, ha úgy tetszik, egyszerre préda és fogyasztó. Többnyire te választod ki az ízeket. A családot meg még néhány random gombócot megkérdezésed nélkül pottyantanak beléd. És van, aki, bármennyire szeretnéd is elkapni, egyszerűen melléd esik.

És természetesen mindenki más tölcsér (sima, fodros szélű, "édes", kókuszos szélű, csokis szélű, tortakukacos szélű, gonosz keresztes aljú, sőt, horribile dictu papírpohár és üvegkehely), és mindenki más fagyinak látja ugyanazt az embert.

Most pedig térjünk rá a vaskos konkrétumokra. Megpróbáltam összepárosítani az ismerőseimet az ízekkel, és elég érdekes dolgokra jöttem rá. Például arra, hogy az ideális kapcsolatban a férfi csoki, a nő vanília, vagyis együtt kiadják az utcai csavaróst. Meg hogy milyen egyszerűen meg lehet fogalmazni, hogy miért nem illenek össze egyesek. És arról még nem is beszéltem, hogy vannak utcai csavarós minőségűek, vannak márkás dobozosak, amiket a Tescóban vesz az ember, és vannak a kis cukrászdákban készített főzött remekművek.

A továbbiakat már csak azoknak kell elolvasni, akik feltételezik, hogy őket is besoroltam. Ha úgy találják, hogy mégse, annak oka van. Továbbá érdekelne, hogy szerintetek én milyen fagyi vagyok.

Anyám: vanília, az örök klasszikus, minden tisztességes fagylalt alapja.

Jóapám: puncs lehetne, de nem rózsaszín, inkább fehérboros-mézes sárga, mazsolaszemekkel.

Nofra: egyértelműen csoki, de az a tömős, édes fajta.

Carlos: eper volt a szentem, ártatlan rózsaszín.

Fefe: pisztácia. Naná, hogy valami zöld. ;-)

Mariann: mindenképp valami barna színű, talán sós karamell.

NLB: feketeáfonya, jól megfogja a ruhákat és kissé fanyar ízű.

Olga: "meleg" fagyi (a Westendben lehet ilyet enni, kicsit habosabb és nem annyira hideg), talán marshmallow ízű.

Sutyi: citrom, de olyan egyértelműen, hogy még.

Béka: ha láttam volna életemben medvecukorfagyit, azt mondanám.

Ramé: sárgadinnye.

Desirée: szőlő? ribizli? Jaj, dehogy, ezt már délután kitaláltam: After Eight.

Asma: fahéjas szilva, de ez se telitalálat még.

Atalanta: ha hajszárítót tartanának a karamellás szicíliaifüge-fagyimhoz, akkor azt mondanám, hogy joghurtos erdei gyümölcs, de ebben se vagyok biztos.

Auriale: tejszínes kávé.

Liberty: sztracsatella. Kis kemény meglepetések a lágy krémben.

És azt is megfejtettem, hogy miért nem illettünk össze. Hát mert én mindig kókuszfagyit akartam.