Beküldte Raya deBonel -
Olyan filmet láttam! Most északi hetek vannak a helyi Művészben és egyszerre adják a Házasság izlandi módra, illetve a Válás finn módra című filmeket. Az egyiket itt célszerű, a másikat ott, vagy mi? Mindenesetre Liberty többször is mosolyt fakasztott a pénztárosból. Először, amikor kiszerencsétlenkedtük, hogy a nagyon várt kultúrakártyára ugyan nem adnak semmilyen kedvezményt, de bemondásra kapunk diákjegyet (ami ugye nem helyre szól, és meg se nézik a bejáratnál, nagyon komoly lehet itt az etikai nevelés, mert csak az nem bliccel, aki nem akar).
A második poén az volt, amikor véletlenül Házasság finn módrát mondott, majd miután pontosítottak, benyögte, hogy ő optimista. Ja, úgy könnyű, ha az ember lánya mögött ott mosolyog a férje! Hogy mondta Bridget Jones? Sok-önelégült-házaspár... de nem bántom őket, elvégre amikor hárman végigtekerünk a Place Gutenbergen bőszen zümmögő dinamókkal, az pont olyan, mint amikor az űrhajósok lassított felvételben jönnek ki a hangárból, és akkor úgy érzem, az egész világot be tudnánk venni így hárman. Persze lehet, hogy ehhez hozzájárult a Meteor sör karácsonyi kiadása is.
A filmet sírva-röfögve ültük végig. Lehet, hogy megtanulok finnül, hasznos lehet még, és szavakat magolni remek szórakozás lenne, ráadásul félig angolul van. És a néplélek is szimpatikusnak tűnt, de erről Betond tud többet, ha akar. A nyitójelenetben mindenfélét elégetnek az ezer tó valamelyikének partján, láthatóan megszabadulási céllal. És igen sokat isznak is. A főszereplők meg állítólag 35 évesek voltak, de kiélt késő negyvenesnek néztek ki. A pasinak akkora hasa volt, hogy szerintem a cipőfűzéshez is dublőrt használt.
A történet önmagában nem olyan vicces: az asszony a karrierjével törődik, gyereket nem akar, ezért legalább a pasi növeszt egy pocakot, ettől persze szex nincs, nő kielégületlen, férfi még morcosabb, végül elválnak, mert más ötletük nincs. Remek, szemtől szembe üvöltözés viszont van.
És ebbe pottyantanak bele olyan karriereket, mint a krónikusan kanos legjobb barát, a gésát majmoló legjobb barátnő, a sittet megjárt keményfiú öcs, a buta, de férfias sétapilóta, a mély érzésű vörös kurva és a pedáns, sportos, háromgyerekes családapa, aki mindezt megszállottan kukkolja a szomszédból.
A kedvencem a finn sír (kétszemélyes, tehát franciasírnak nevezném, ha nem lenne már így is képzavar, de ha lehet Dán Juan és svédasztal, miért ne?) volt, meg az a jelenet, amikor mindenki szexel valakivel, praktikusan azzal és úgy, ahogy azt neki szánta a forgatókönyvíró.
Jó kis film, ezek után, ha valaha az exemet hallom nyöszörögni per sikoltozni a nőjével az ajtó túloldalán, amire a fülemet tapasztom, minimum eszembe jut, hogy bosszúból nem érdemes akárkit magam mellé fogadni, mert lehet, hogy ő már megtette. Nagy tanulság.