Arles

Franciaország legnagyobb városa, hétszer akkora, mint Párizs. Ezt főleg a Rhone deltájának köszönheti, amit Camargue néven tisztelnek, és közigazgatásilag ide tartozik. Fő jellegzetessége a fekete bikák és fehér lovak békés együttélése.

Arles egyéb állatfajairól majd lentebb mesélek.

Most ezt vessétek össze az Orange-i színházzal, mert valamikor ez is olyan volt...

Amfiteátrum, a felső fél szintet már leszedték róla. Így már csak Faheem csodálkozott rajta, aki olyan országból jött, ahova már nem jutottak el a rómaiak (ezzel rajta kívül talán csak a mauritiusiak dicsekedhettek).

A legváratlanabb helyeken rejtőznek apró kis csodák. Van Goghnak viszont alig van nyoma a városban, pedig azt állította, hogy életében itt volt a legboldogabb. Mindenki utálta, sárgaházba került, aztán levágta a fülét. Akinek ilyen az élete csúcsa, hát annak úgy kell.

Ez még csak az első sárga ház volt, ahol törzsvendég volt, és Le Soir, azaz "este" névre hallgatott. Most elég fantáziátlan módon Café Van Goghnak hívják, de mellette van egy másik bár, amit La Nuit-nek, "éjszakának" neveztek el.

Ez pedig a másik sárgaház kertje. Itt is nagyon boldog volt szegény, orvosát pedig hálából lefestette. Ezt a képet később a doki nővérénél találták meg, ahol a gyerekek darts-táblának használták. Ennyit az abszolút zsenialitásról...

Az egykori elmegyógyintézetben ma többek között tolmácsképző működik. Most mondjam azt, hogy teljesen odaillő felhasználás, néha én is ott érzem magam?

Akárcsak az OPNI-t, ezt is kár volt bezárni, mert így a bolondok figyelmeztetés nélkül bárhol felbukkanhatnak. Találjátok ki, mi okozza a legnagyobb felháborodást Madame Liberté házán! Nem a több tucatnyi, néhol életnagyságú plüssgorilla, és nem is az ízléstelen virágok. Hanem a sárga zsalugáter! Műemlékvédelmi célzattal ugyanis kötelező a kék vagy zöld "volet", és mondani se kell, hogy házat átfesteni se szabad.

Az ajtó mellett, egy szív alakú táblán az alábbi felirat látható: "Ha tetszik a házam, hagyj itt néhány eurót, hogy rózsaszínre festhessem!" És persze a fenti bikák is innen származnak. A színvonalas utólagos kiegészítésnek talán még örül is a hölgy.

A Szt. Trophimus katedrális román stílusú kapuja, az utolsó ítélettel. Balra a mennyországba, jobboldalt a pokolba menetelnek a sorminták, itt-ott szentek, Sámson és Delila, effélék.

És ez marad A Város, Ahol Aurélien Sms-ét Megkaptam.