Mivan?

Mostanában a Facebook valahogy jobban eltalálja a személyre szabott hirdetéseit: -Iridina Due a fáradt, vörös szemekre,
-Luxorium ("sajnos Magyarországon még nem alakult ki a luxus kultúrája, tarts velünk, hogy ez megváltozzon"),
- Quatar Airlines stewardessmeló (esküszöm, ha otthon lennék, elmennék legalább az interjúra).

Biztos a fáradhatatlan klikkeléseimnek köszönhető, amivel jeleztem, ha egy reklám félrevezető, unalmas, nem nekem szól vagy érthetetlen.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy meséljek egy kicsit szakmai karrierem jelenlegi főszereplőiről: Brünhildáról, Angyalhajról és Királylányról. Mindhárman francia anyanyelvűek, bár Brünhildának valamennyire spanyol a családja. B nyelvük (aktív, vagyis erre a nyelvre is fordíthatnának) nincs, C-ként csinálják az angolt és a spanyolt. Angol kiejtése egyedül Királylánynak van, mert egy évig a Berkeley-n tanult.

Angyalhaj a legjobb indulattal sem mensoid fajta: logikai képességei a hajszínével egyenesen arányosak. Pöttöm, ám mérges spanyoltanárunk ezt kevéssé tolerálja: ma sikerült megríkatnia Angyalhajat, pedig voltaképpen igaza volt. Arról volt szó, hogy kicsit összekeverte a Nobel-díj jelölőit a lehetséges jelöltekkel, és közben nem ötlött az eszébe, hogy a régi díjazottak talán mégse szoktak megint jelölést kapni. Néni azt tanácsolta neki, hogy olvasson, ami nem lenne hátrány. Tegnap például mennyire jól tettem, hogy a Guardian, a Le Monde és az Index után végigrágtam még az El Paíst is: ma pont azt a cikket tolmácsoltuk, amelyben Vargas Llosa elmeséli, hogy tizennégy percig kellett hallgatnia az Akadémia munkatársát, mire elhitte neki, hogy nem telefonbetyár. Na, ehhez képest Királylány még az író nevét se tudta leírni.

Nem mondhatnám, hogy túlságosan műveltek. Az hagyján, hogy Orbánról fogalmuk sincs, na de az ólom ugye nem alumínium, Magyarország északon nem Bulgáriával határos, meg hasonlók.

Tipikus a félelmük: mint mi a szorgalmasabb, igénytelenebb, talán még képzettebb, de biztosan ravaszabb ázsiaiaktól, rettegnek tőlünk. Ezzel éppen azt bizonyítják, hogy csak addig ászok, amíg nem hasonlítják össze őket másokkal.

Hogy én mennyire tudok franciául, az lehet, hogy túlmenve a vicces szinten a röhejes kategóriába tartozik, de a saját anyanyelvemen legalább képes vagyok különböző stílusban elmondani ugyanazt, kevéssé idegesítő a hangszínem, és tolmácsolás közben a kezem ügyében tartom az agyamat. Ezzel máris verem a francia mezőnyt. És ez a válogatott Master-képzés. Na, ez a röhejes.

Azért hogy ne csak mindent szidjak, ami itteni: az ebédszünetben Libertyvel elkarikáztunk a Rivétoile névre hallgató helyi plázába, ahol a Culinarist a sarokban kukoricára térdepeltető Alice Délice elnevezésű boltban szirupokat vettünk a szénsavmentes Fényhez (milyen hülyén hangzana már, hogy Fény light). Na, közérthetően: holnap lakásavató&szülinapi buli lesz, és nem volt pofám ajándék nélkül odamenni, na de egy pipacsos szirup, hát az azért már valami, én is ilyet kapnék legszívesebben a huszonötödikre.

Csoporttárs már régen áradozott a gesztenyekrémről, hogy a Nutella ahhoz képest ipari melléktermék, két nap alatt kiürült a félkilós bödön, satöbbi. Muszáj volt megkóstolni, és akkor már a jóféle kelttésztából gyúrt helyi goffrival, frissen sütve. Hát, nem tudom, a sült gesztenye kivételével mindenen, ami gesztenyéből van, enyhén émelyítő ízt érzek, de lehet, hogy csak a hozzáadott cukor miatt. Mindenesetre mostantól Nutellával eszem a goffrit (szökőévente).

Ilyen ebéd, továbbá Tüchtike angolórája után (olyat ér mondani, hogy "a szájmozgása idegesít"?) ki voltam éhezve valami zöldséges-gyümölcsösre, lédúsra, továbbá egészségesre. Amiből az alábbi étel kerekedett (akár vetekedhet az ogre-pürével):

Fűszeres pép részben lila sült krumplival

1 alma
1 narancs
3 répa
egy marék mazsola
2 kis fej hagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
diónyi gyömbér
1 kiskanál vaj
fekete mustármag
chili
pirospaprika
curry
fahéj
kardamom
garam masala

2 közepes krumpli
2 vitelotte (lila krumpli, kíváncsiságból vettem, holnap püré lesz)
koriander
kömény
olívaolaj

A fokhagymát és a gyömbért lereszeltem, a hagymát, az almát, a répát apróra vágtam, a narancsot gerezdekre szedtem. A vajat megolvasztottam, megpattogtattam rajta a mustármagot (a fűszerek mennyisége: érzésre, avagy ex has alapon kerül meghatározása), aztán beleszórtam előbb az egész, majd a porfűszereket. Amikor illatozott, hozzáadtam a hagymát, fokhagymát, gyömbért, és addig pirítottam, amíg üveges nem lett már kezdett leégni. Ezután belezuttyintottam a narancsot, almát és répát, mazsolát, majd lefedve, közepes tűzön addig főztem, amíg a répa is már majdnem megpuhult.

Közben meghámoztam és felkockáztam a krumplikat, olajat melegítettem, korianderrel és köménnyel ízesítettem, és ropogósra sütöttem a krumplit. Közben elkészült a gyümölcsös keverék, azt összezúztam botmixerrel, és azon melegében tálaltam.

Ronda, viszont finom.