Beküldte Raya deBonel -
Tegnap este masszív alkoholizálás folyt Libertyéknél: az egyik lakótársának szülinapja volt, melynek hatására a másik lakótárs berúgott, mint az albán szamár, és az összes barátját szó szerint a picsába küldte el.
Érdekes képződmények keringtek a lakásban: azerbajdzsániak, irániak, nem tegnap lebarnult franciák, az angoltanárunk, egy csapat német (az egyik csajnak karika volt az orrában, pont, mint a krisnavölgyi ökröknek, hogy ne túrja a földet), pár olasz, na meg a keleti blokk, amelynek az előszoba padlója volt a sörökkel és "möffin"-nel kijelölt állomáshelye, ahol is mi engedtük be az érkezőket és irányítottuk a népet a kabátdepó és a vécé felé.
Éjfélkor aztán átadtuk az ajándék cukros löttyöket. Merő számításból túszul ejtettem a maradék vodkát, majd közöltem a házigazdával, hogy hajlandó vagyok fogolycserébe bocsátkozni: ha ő ad karamellszirupot, akkor adok vodkát, és akkor ihatunk jót. (Most jöttem rá, hogy gyermekkorom imádott köptetője, aminek pont olyan illata volt, mint a Lush-os You Snap the Whip testradírnak, na, az valójában karamellízű volt, mert a vodka-karamell is klasszul produkálta ugyanezt az ízhatást.) Az emblematikus ital hamar elfogyott, ezért aztán áttértünk a pipacsszörpre és a tequilára. A szörp elég érdekes: rózsaillatú és mákízű, de tequilával nettó borzalom.
Suna surranum, 3 körül hagytam magukra a Kölnből érkezett németeket és az ottlakókat, kiügyeskedtem Gitane-t az éjszakára bezárt tárolóból és hazatekertem. Ágy.
11:22. Ébredés. Gyönyörű, verőfényes nap, az égnek már a magasságát sem tudom megállapítani, olyan makulátlanul kék. Hát ebből biciklizés lesz. Csoporttárs említett valami tavat az E villamos végállomásánál, nézzük meg. Ma van a szüreti kitelepülés is, hátha lehet potya bort lőni.
Bort végülis nem lehetett, ellenben valami savóban úszó kefírre emlékeztető sajtot snapsszal leöntve, azt igen. Kutyaharapást szőr(lől)ével? Miért ne.
Utána elkerekeztem a pályaudvarra, átvettem remélhetőleg utolsó vonatjegyeimet a nagy túrára (lassan kártyázni lehet velük), szentségeltem egy kicsit és elhelyeztem néhány védő varázslatot, hogy addigra hagyják abba a kedden kezdődő általános sztrájkot, aztán irány a Baggersee.
Később kiderült, hogy eleve nem az E, hanem a B villamos vonalán indultam el, és azon is rosszfelé, de mint tudjuk, mindennek karmikus jelentősége van. Alighanem így sodródott mellém Alvin, a bokszos, akinek pechemre szintén biciklizhetnékje volt, és kinézett magának. Mit csinál erre egy jól nevelt úrilány? Meg se hallja a közeledést? Mintegy véletlenül odébb taszítja a támadót biciklistül? Az első lehetőségnél lekanyarodik, miszerint találkája van? Teker vele még két órát, udvariasan hümmög, ha nem érti a húsos ajkak közül kiszivárgó francia beszédet, és a végén még a számát is megadja? Eltaláltátok, ezt tettem.
Egyébként meg nem értem magamat. Teljesen úgy közeledett, ahogy egy pasitól elvárja az ember, megszólít, érdeklődő, nem hajtja ki a belemet, utána esetleg nem kávéznánk-e majd valamikor... most az a bajom, hogy fekete, az, hogy villanyszerelő, az, hogy nem reagált sem a "van copain-em", sem a "...-nek hívják", sem a "igen, ezt a gyűrűt tőle kaptam" nevű finom jelzésekre? Vagy egyszerűen nem az esetem. Igen, ez a legvalószínűbb. Meg talán az, hogy mindig is irritált, ha egy pasas csak a külsőm alapján közeledik hozzám, mert még esélye se volt megismerni, de valószínűleg nem érdekli az se, ha belül bányarém vagyok.
Ezek után hazajöttem, megcsináltam szingliebédemet (most kifejezetten jól sikerült egyébként, a tegnap összegyúrt malai koftának pont egy éjszaka kellett a hűtőben, hogy gyúrható állagú legyen), azaz kis indiai krumpli-sajt gombócokat finom fűszeres mártásban (amibe tegnap beletörtem egy bögrét, összekentem az egész konyhát és odaégettem fél liter olajat). Utána kisétáltam a közeli parkba, leültem a civilizált emberek közé és olvastam valamennyi Narniát. Eszméletlen mennyiségű gyereket legeltettek a szülei, mindenféle árnyalatban. Hihetetlen, hányféle módon tudják használni a rekreációs infrastruktúrát! Van egy kis medence, persze most nincs benne víz, de mintha felnőtteknek most is tilos lenne a belépés: a kiscsajok ott tanulnak görkorizni.
Megint hazajöttem, rövid szunya, Waldorf-sali, némi gyakorlás, aztán megint belesüppedek az internet - Desirée szavaival élve - nyunyás semmijébe...