Beküldte Raya deBonel -
Amikor a biciklimre új gumit tesznek, hát az olyan, mint megpatkoltatni a sárkányomat. Ja, az nem. Akkor szárnyat igézni a malacra. Ööö... na jó. Mint begyógyítani a sárkány szárnyán támadt sebet.
Miután a kedves szakember (még jó, hogy végül mégse abba a szervizbe mentem, ahol ki volt írva, hogy legyünk szívesek a biciklit kint hagyni) még meg is olajozta és önhatalmúlag 90 fokkal felfelé csavarta a kormányt, Gitane olyan kellemes városi bicaj lett, hogy örömömben megsétáltattam: végigtekertem a Rajna partján, aztán vissza a pályaudvarig. Közben útba ejtettem az európai intézményeket. A Parlamentnek van egy üvegezett hídja a folyó fölött, és egy kis játszótere az irodák hátuljánál. Valahogy nagyon ünnepélyes volt az egész, ahogy a nagy üvegpaloták fölém tornyosultak. Lehet, hogy már csak pár év, és ilyen helyeken fogok dolgozni, lakni meg drága, személytelen szállodákban? Átszellemültem, na nem a páneurópai gondolat töltött el, hanem az a komolyság, amivel az eurokratáknak sikerül is átitatniuk a környezetüket.
Végül mégsem vettem vonatjegyet, irtózatos tömeg mián. Ma reggel 6-kor indult ugyanis a TGV-foglalás a karácsonyi időszakra, tisztára olyan volt, mint egy stresszesebb neptunos vizsgajelentkezés, azzal a különbséggel, hogy ha a szerverük nem bírja, akkor a TO is mindig foglalt lesz, ja, és ha nem sikerült volna, nem tudnék hazamenni. A Strasboug-Metz vonal viszont hétvégén nem annyira zsúfolt (hogy finoman fejezzem ki magam), így arra kellemesen, itthon, neten is meg tudtam csinálni. Ja, egyébként nem akarok már annyit vonatjegyre költeni, de Aliszkám hívott, hogy menjek el vele, a leszbikus nővérével meg a fogyatékos nővérével megnézni az ottani új Pompidou-múzeumot, és hazafelé ugorjunk be még egy fordítóbulira. Hát volna szívem nemet mondani?
Este elégedettem gurítottam Gitane-t a helyére, abrakolni. Egész más volt a hangja, mint reggel, amikor méterenként plotty-supp, leragad, plotty-supp, leragad (végighasadt a valószínűleg még sosem cserélt gumi), bár a pedál még mindig nyikorog, hiába vágott rá akkorákat a szaki, hogy belesajdult a szívem. Bele vagyok szeretve a biciklizésbe, menthetetlenül.