a leonbergi

Ezt most Szöszke kedvéért, ő mindig vinnyogva értékeli, ha szóba kerül a Kutterpullen, vagy a német tengerészképzés egyéb sajátosságai. Az egyik, hogy országosan több mint 1200 diákszövetség működik, persze nem mind tengerészeknek, de a legfurább hagyományaik biztos nekik vannak.

A kettővel ezelőtti hétvégén Párizsban voltunk, és nem azt mondom, hogy nem akartunk többször szakítani, de mégis az Eiffel-tornyon veszekedtünk (szó szerint és átvitt értelemben is), bort ittunk a Szajna-parton, Berthillon-fagyit ettünk meg ilyenek. Bagett.

És hát a leonbergi még mindig tud vicceseket mondani.

- Mi az abszolút bizalom? Amikor két kannibál orálisan kényezteti egymást.
- Az nem bizalom, hanem kölcsönösen biztosított megsemmisítés.

Mint ma rendrakáskor kiderült, a leonberginek a konténerhajón töltött év alatt fejlődésregényt hajózási témájú esszéket kellett írnia, amit kissé berzenkedve ugyan, de meg is tett. Most következik a berzenkedés, értő fordításomban.

Bevezető bekezdés az összes iromány elején:

"Az STCW, a német szabályozás vagy micsoda értelmében a M... I.... konténerhajó fedélzetén történő tartózkodásom alatt, a képzésem részeként dolgozatokat kell írnom arról, ami itt zajlik."

Pár kósza idézet:

A legutóbbi két hétvégén főként a párkapcsolatomat hegesztettem, olyan dolgok miatt, ami biztos, hogy mindenkinél előjön, csak talán nagyobb a hangsúly rajta, ha a prioritások száz kilométerekben fejeződnek ki.

Jól meglepődtem a hétvégén. A leonbergi talált egy diákoknak olcsón hirdetett latin mix hétvégét, aztán kiderült, hogy egy full extrás salsafesztiválról van szó, ahol mi egy esti belépő áráért megkapjuk a pénteki-szombati bulit meg hat táncórát. Ja, és egy új szenvedélyt!

Egy dolog, amit nem bírok Nyugat-Európában megszokni: az a hülye szokás, hogy a posta távollét esetén a szomszédhoz adja be a küldeményeket. Ezt tuti, hogy Magyarországon nem mernék megcsinálni, talán csak faluhelyen, ahol a postás mindenkit ismer, meg azt is tudja, hogy melyik két szomszéd ősellenség, és nem fogja oda beadni a csomagot, ahol inkább elrekkentik, mint hogy a hülye Kovács megkapja, amit rendelt.

Mesélek még valamiről, ami tuti, hogy az életem egyik legjobb beszerzése volt. Pár éve már bepróbálkoztam egy gyümölcspréssel, de amint bedugtam, egyből levágta a biztosítékot, visszavittem, de aznap nem adhattam vissza, mert még nem volt benne a rendszerben, összesen háromszor cipeltem végig a biciklim hátulján a nagyobbfajta porszívó méretű dobozt, aztán három hetet vártam, mire hoztak egy másikat, de arról se szóltak, hanem csak véletlenül betévedtem a boltba, hazavittem, egy napig néztem, de ki se bontottam, úgy elment a kedvem tőle. Másnap visszavittem, és kértem az árát.

Csodálatos teremtménye az Istennek a sváb: soha nem elégedett semmivel, de ha mégis, akkor az biztosan krumpli. Vagy Spätzle. A Spätzle azért kezdődik éppen sp-vel, mert itt van még arra esély, hogy a pavlovi reflexszel nyáladzani kezdő sváb még szalonképesen ki tudja ejteni ezeket A csodálatos Baker fiúkban (vagy nem, két öreg színész köpködött egymásra olyan szavakat, hogy "spulni" meg "spicli") halhatatlanná tett mássalhangzókat. Egyébként semmi különös, csak 1)liszt, 2)tojás, 3)gríz.

Gyalogolunk az utcán, sztoriban vagyunk angolul, erre az előttünk baktató két helybéli srác hozzánk fordul, és az egyik valami ilyesmit kérdez:
- bla-bla-hrrrghrrcsk-Holland Spoor-hrrgrrcsk he? - majd előrefelé mutat.
- Ja - vágom rá a valóságnak megfelelően, hogy arra kell menni.
- Goe*...grrru... - próbálta meggyőzően hörögni a leonbergi, hogy az a helyes irány, de mire végzett, a holland már rég tudta, hogy merre menjen.

*Ejtsd: u

A kialvatlanság-saga folytatódik, de ebben a fejezetben szerepel egy nagykövet és egy tangóharmonikás.