a leonbergi

Rájöttem, hogy ugyan az EMAG-ról szóló bejegyzés végén azt ígértem, hogy folyt. köv., aztán csak kiszúrtam a szemeteket egy matricával, majd elkanyarodtam a fesztivál tematikája mentén, és teljesen elfelejtettem az új pasimról ömlengeni, pedig azt kell. Íme.

Mottó: "Hogy milyen a vitorlázás? Mintha beállna az ember egy zuhany alá, és szaggatná szét a húszezreseket". 

Írni fogok a Szigetről, írni fogok a Szigetről... most, hogy a tegnapi Kék Rózsa, vagy az utána elfogyasztott lengyel kávé, vagy a Jóanyám hozta homeopátiás bogyók (bármit, csak szombatra összeszedjem magam!) hatására csillapulni kezdett a pénteken bedurrant torkom hardrockos lüktetése. 

Ez némileg rafináltabb bejegyzés lesz, mint az előző. Tudniillik némelyik külföldi (mondhatnám, hogy nyugati, de az események egyik főszereplője éppen nagyon, mondhatni túlságosan is keletről érkezett) szereti körbeturnézni Közép (Kelet-?) Európát Pozsony, Bécs, Budapest és esetleg Prága érintésével.