aranyköpés

- Honnan veszed, hogy késő van?
- Órák óta fenn vagyok.
- Ó, látod a nap beesési szögét? 9:20 van!

Kolbász jelenik meg.

- Tessék.
- Ez csak egy fél. Törted? … Ki rágta meg?
- Itt a másik fele. Kell?
- Jó?
- Én tudjam? Te eszed!

Ez némileg rafináltabb bejegyzés lesz, mint az előző. Tudniillik némelyik külföldi (mondhatnám, hogy nyugati, de az események egyik főszereplője éppen nagyon, mondhatni túlságosan is keletről érkezett) szereti körbeturnézni Közép (Kelet-?) Európát Pozsony, Bécs, Budapest és esetleg Prága érintésével.

Én még igazán nem tudom, mi lesz az idei Szigeten, de felkészülés címén tegnap este valamennyien leégettük az ujjlenyomatunkat. Tavaly is gyanúsan indult: nekem SOS-megbízatásként ki kellett bicikliznem egy elhagyatott gyártelepre és valaha Norbi Update somlói galuskát tartalmazó dobozokban elhoznom a szajrét, amit aztán az irodában dolgozott fel egy sebtében és titokban összerántott banda. Akkor a sárgák még pont nem voltak kivágva, ezért most, egy évvel később bukkantak fel, mint vádló ujjak lecsupaszított plexi csontjai, www.mensa.hu felirattal. Ööö.

Tudnivaló J-ről, hogy olyan szavakat használ, mint a jegykezelő, burgonya vagy a kerékpár. Hát ismét ezt a képességét csillogtatta. Szóljatok már, ez csak nekem vicces?

- Mi volt a legdurvább állat, amit valaha megettél?
- Valószínűleg az élő kagyló. Bretagne-ban épp jöttünk vissza a fövenyről...
- A HONNAN? J, ezt az ember úgy mondja, hogy strand. A buz!bárra meg azt mondod, hogy fövenyes szórakozóhely??

Hát mert miért a biciklitúrán ne mondanánk hülyeségeket.

***

Akit esetleg érdekel, hogy miért voltam eltűnve a hétvégén, az nézegesse szorgosan a bal oldali menüben hamarosan feltűnő új pontot, a többiekre pedig csak úgy kéretlenül rázúdítom a tegnap estémet. 

A brüsszeli spanyol közösség törzshelyén, a Centro Cabraliegóban kezdődött az este (Szöszke megfogalmazásában: egy szocreál menza és egy úttörőtábori dühöngő kombinációja, de adnak calamarit, rákot, krumplit, oldalast és csirkeszárnyat). Ez a része még aránylag kevéssé dolgoztatta meg a szarkazmikus idegrendszeremet.

- Csináljunk már egy saját országot!
- Jó, de valami melegebb helyen!
- Nem, hidegebb!

Avagy miért nem lesz soha a mensásoknak saját országa. Szemezgetés a tegnap estéből.

Amint az várható volt, a 4 tolmács egy autóban ugyanolyan vicces helyzeteket szül, mint a mensás társaság.

- Ha láttatok már állatorvosi lovat, egy golyószóróval megsorozva, na ez olyan volt...

Barkochbázás:

- Tárgy?
- Igen.
- Egy van belőle?
- Igen.
- De van belőle több is?

(még 20 perc után)

- Te, ismerem én ezt?

Avagy milyen az, amikor a fehérből esik a fehér a fehérre, és te magad is fehérben vagy? Végre a négyfejű combizmom is ég, mert az eddigi makacs erőfeszítésekkel szemben most hátrafelé nyomom a testsúlyomat, minden, 100 méterenként kirakott táblánál megállunk, és nagyon örülünk, hogy előző nap megcsináltuk az átlagosan 65%-osan lejtő buckás, sziklás, szűk fekete pályát. 

- Fú, az itt a legmagasabb épület?
- Igen.
- És az?
- Az is.

- Van azért valami, ami bántja a lelkemet. Elmondjam?
- Inkább együnk.

Köszönöm, ennyit szerettem volna elmondani.