aranyköpés

Random beszólások Skype-beszélgetésekből.

- Várjál! Jöttek hozzám. ... Ja, nem. Az előbb szállt le itt a réten egy ilyen hátán hordós propelleres ember, azt hittem, a haverom jött.

- Ott ültem, mint a lisztre sz@rt macska...

- És legyenek fjordok, sarki fény meg legyen végig nappal!!
- Olyat nem lehet, drága!
- Miért??
- Mert vagy nappal van, vagy éjszaka, azért! 

- Ahogy ott kocsikáztam, nem csak arra jöttem rá, hogy XX szép város, hanem arra is, hogy ezt még sokan gondolják így, és mindent megtesznek azért, hogy még szebbé tegyék, ezért aztán minden fel van túrva.

- Nekem akkor vannak igényeim, ha valaki támaszt.

- Milyen kaját nem szeretsz?
- Marha finnyás vagyok, ha választani lehet, akkor legyen növény vagy állat. Bár a gombát se piszkálom ki, tölteléknek az is jó.  

- Én a ...-n lakok.
- LakOM! Ikes ige! Tolmácsolás közben is így beszélsz?
- Nem, ha mikrofont látok, akkor gondolkodok.
- GondolkodOM!!! 

- Ha hazaérünk, főzök virslit. Ha van. 
- És ha nincs, akkor répát. Ugyanolyan alakja van.
- Igen, csak a forma a lényeg!

- Mit eszel már megint?
- Száraz fájdalmat. Kérsz?
- Nem szeretem.
- Én se.
- Akkor minek tartasz itthon?
- Hogy amikor megittam egy bögre kakaót egy liter karamellás fagyival, akkor ne vigyek be több kalóriát.  

Budapest: szikrázó napsütés, 30 fok.
Wizzair: a pilóta bocsánatkérő hangsúllyal bemondja a célállomás meteorológiai jellemzőit.
Brüsszel: 10 fok, szemerkélő eső, enyhe szél.

Asszem, az ilyen beszámolókhoz hozzászoktatok tőlem, képeket majd este, most szemezgessünk kicsit a túra mensás humorából.

Neologizmusok kategóriában nagydíjas volt nálam a szigetvári harangszó fél 7-kor, azaz a klerikális zajártalom.

Aztán az jutott eszembe, hogy abban a kétújfalui kocsmában aligha hangzott el előttünk a "számításigényes algoritmus" kifejezés.

- Ennyi volt dióhéjban a véleményem - fordítja Raya.
- Dióhéj, mi? Ja, kókuszdió - jegyzi meg kolléga. 

*****

- Kihúztad már?
- Már egy napja bedugtam, persze hogy kihúztam.
- Akkor vedd elő!

****

- Nem félbeszakítom, csak közbeszólok.

****

- Lóf@szt se látok. Nem mintha szeretnék lóf@szt látni.

****

- Azok, akik lefelé jönnek a felvonóval, elborzadtak?
- Sőt, ők a tettlegességig borzadtak.

****

- Mi van a kezedben?
- Jó reggelt!

****

- Ezt elfektetem, és akkor még belefér a bor is.
- Boris, ugorj be! Vagy akarsz egy saját fachot?

Az utolsó Rózsa, mielőtt megint két hónapig nem jövök normálisan haza. Na jó... úgy lehet, hogy aztán se. De legalább testi valómban. Hiányozni fogtok.

Az álmokról volt szó, meg még egy kicsit a személyiségtípusokról. A P (észlelő) áll szemben a J-vel (ítélkező). Fefe szerint és egy hamvába holt blog tanúsága szerint is én J felől P felé mozdultam el. Ehhez bírta még az alábbit hozzátenni:

****

-... nem kritikaként mondom, hiszen én nem vagyok ítélkező...

Megint nyitunk egy évet. Nagy újdonság nincs, olyannyira, hogy tervezem: átszokom arra, hogy augusztus 20-án kívánjak boldog új évet mindenkinek. Nekem tavaly az sokkal nagyobbat ütött, és azt is a Béka lakásában ünnepeltük. Ahhoz képest most annyi változott, hogy - legalábbis a buli első felében - még a Királylány és barátai is jelen voltak. Meg persze mindenki, aki számít. J. épp remete üzemmódban van, őt telefonon tudósítottam.