Mármegintmibajomvan. De most tényleg. Végre sikerült gatyába rázni a pécsi tesztírást, ugyan jelentkező még nincs rá, de csütörtökig még lehet. Voltam lódoktornőnél is, olyan volt, mint a viccben a gyorsan kefélő farkas. Miért, fájt? Hát, az, ott, és akkor, nem.

Még nincs túl késő, hogy idevessek egy bejegyzést március harmadik napja tiszteletére, ami hét éve egyfajta magánünnep számomra. Pontosabban amíg észre nem vettem egy "tegnap" felütést a naplómban, addig negyedikén gondoltam át ugyanazt, amit mostanában harmadikán szoktam.

Nem tudok kiigazodni HPV ügyben. Lódoktornőm azt mondta, mindenképp érdemes beadatnom, olyannyira, hogy szinte még csak a HP-ig jutottam el, már nyomtatta is a receptet (kicsit néztem, Pótcsont-Rapidra fog-e szólni, de szerencsére úgy tűnt, a V is eljutott a tudatáig), majd azzal húzta alá mondanivalóját, hogy nem is egyszerre kell lecsengetni érte a 90 rongyot, mert pár hónap eltelik két oltás beadatása között. Kösz, ettől mindjárt meggyőzve érzem magam.

Ez milyen szép. Unicredites dolgozótól kapott levél végén:

"Mielőtt kinyomtatná ezt az e-mailt, gondolja meg, valóban szükséges-e. Napról napra kevesebb fa lesz a világon."

Az illatos kert sokkal korrektebb olvasmány, mint indiai rokona, már ha leszámítjuk a sok prófétázást (Allah áldja meg), vezírezést (Allah bocsássa meg minden vétkét) és az "ahogy a költő mondja"-kat (házidolgozatokhoz szokott szememet bántja a forrásmegjelölés hiánya, akkor is, ha tök nyilvánvaló, hogy csak szerénységből kerültek oda).

A Mensa idén jótékonykodott, bár a média nem harapott rá, hát legalább így kapjon szegényke egy kis pr-t. Vér és annak nemes (alapvetően keringetési, a nemességet az adta, hogy eredeti tulajdonosától eltérő személy ereiben történő keringetési) célokra történő adományozása volt a téma.