HPV

Nem tudok kiigazodni HPV ügyben. Lódoktornőm azt mondta, mindenképp érdemes beadatnom, olyannyira, hogy szinte még csak a HP-ig jutottam el, már nyomtatta is a receptet (kicsit néztem, Pótcsont-Rapidra fog-e szólni, de szerencsére úgy tűnt, a V is eljutott a tudatáig), majd azzal húzta alá mondanivalóját, hogy nem is egyszerre kell lecsengetni érte a 90 rongyot, mert pár hónap eltelik két oltás beadatása között. Kösz, ettől mindjárt meggyőzve érzem magam.

Ami mellett ennyire kampányolnak, brand ambassadorokkal meg mifenével, az nekem ab ovo gyanús. Persze Jóanyám azonnal ráállt a témára, hallott a rádióban valakit arról beszélni, hogy Ausztriában meghaltak nők az oltás után, a neten meg azt írták, hogy le lehet tőle bénulni, idegi problémákat okozhat, meg minden. De hát vannak, akik a Di-Per-Te-t sem hajlandók beadatni a gyereküknek, pedig több millióan túléltük már.

Nekem nem hiteles a Szendi Gábor sem, meg az a sok ember, aki ugyan végigülte az orvosi egyetemet, de csak azért, hogy "monnyonle"-t kiabáljon mindenre, amit gyógyszerként törzskönyveztek. Aki viszont minden védőoltásra igent mond, annak meg azért nem hiszek, mert tulajdonképpen azzal is elárulja élete alapelvét, az óvatosságot, hogy kimegy az utcára, ahol köztudomásúlag fejére eshet egy tégla, elgázolhatja a villamos, satöbbi, satöbbi. Mondhatnám, ecetera.

Gondolatban méhnyakrákok oldalaztak körülöttem, tisztára, mint Johnny Depp a PotC3-ban, aztán leráztam az összeset, és megszólalt a fejem fölött egy szép nagy csengő: ébresztő, az ember alapvetően boldogságra, egészségre, hosszú életre született lény, bármi egyebet csak saját magamnak teremtek meg. Ha félek a ráktól, akkor nem körbebástyázni érdemes magamat, hanem élvezni az életet annyira, hogy IVVH-nak ne legyen szíve elvenni tőlem. Meg aztán, én mindig mázlista voltam, miért pont most hagyna el a szerencsém?

Azt tudom, hogy nem segít a lelkiállapotomon, ha orvoshoz megyek. Nincs egészséges ember, csak hanyag diagnosztika, ahogy mondani szokták. Úgyhogy lesz még egy csatám a lódoktornővel, de meg fogom győzni. Mást nem nagyon tehet, ingyen csak nem böki belém azt az oltást. Nem érdekes, hogy milyen jól megvoltunk mi, többség, évezredeken keresztül, kullancs-, Hepatitis-, és HPV-védőoltás nélkül? Néha meghaltak páran, aztán egyszer mi is belekerültünk a szórásba. Így természetes, nem úgy, hogy életben tartanak nyolcvanon felüli embereket, akiknek nincs már egy ép testrészük, alig tudnak magukról, de azért ragaszkodunk hozzájuk, mert emberélet.

Fura, hogy mennyien mondják, amikor kiderül, hogy gyógyíthatatlan betegek és már csak rövid idejük van hátra (ebben a dimenzióban, tenné hozzá Nofra, volt is erről egy teljesen elszállt beszélgetésünk nemrég), hogy "bárcsak merészebb lettem volna, bárcsak jobban élveztem volna az életet!" Igaz, ha én tudnék meg magamról hasonlót, hagynám a Külkert a francba, és ami pénzem és időm csak van, azt arra fordítanám, hogy megtegyem azt a rengeteg mindent, ami, mint muszlimnak a mekkai turné, hosszú távra be van jegyezve a naptáramba. De, mivel megszavazok magamnak még néhány évtizedet, mégse perzselek fel magam mögött minden hidat, elvégzem ezt a nyüves, időrabló, unalmas főiskolát, mert gondolok a jövőmre, ami minden valószínűség szerint létezik. Ezért nem jogos a fenti "bárcsak"-olás. Ha tudta volna már húsz évvel korábban, na, akkor jogosan mondaná, hogy hülyeség volt olyan előrelátóan élni. De nem tudta.

Egyszóval úgy döntöttem, hogy nem kell nekem HPV oltás, legalábbis egyelőre nem. Majd ha öt év múlva kihozzák, hogy "ja, bocs, ugyanolyan vaklárma volt, mint a tej, a margarin és a müzli, és mégsem ez a hosszú élet titka", vagy azt, hogy "ja, bocs, ez annyira király, hogy az állam megszavazza minden 25 év alatti nőnek (még pont beleférek majd) ingyen", akkor ráérek lépni valamit, respectively beleröhögni a markomba vagy sürgősen megböketni magam. Addig is élem az életemet, lehetőség szerint boldog tudatlanságban.