Beküldte Raya deBonel -
A Mensa idén jótékonykodott, bár a média nem harapott rá, hát legalább így kapjon szegényke egy kis pr-t. Vér és annak nemes (alapvetően keringetési, a nemességet az adta, hogy eredeti tulajdonosától eltérő személy ereiben történő keringetési) célokra történő adományozása volt a téma.
Már nyüzsgés volt, mire odaértem. A véradó-állomáson is pezsgett az élet, liternyi éltető folyadék áramlott vénából vénába, zacskók közvetítésével. A doki nem vacakolt sokat, csak végigpergette a szokásos kérdéseket, én meg mint a jó papagáj: persze, ettem ebédet (amennyiben a tányérnyi zöldségleves megteszi egyben vacsorának is), persze, ittam sokat, persze, nem Ugandában jártam, csak USA-ban, persze, hogy nem vagyok allergiás, nem van semmi bajom, az elmebaj, remélem, nem terjed vérátömlesztés útján. A vérnyomásom ezúttal 118/64 (volt rosszabb), úgyhogy hümm, hümm, na jó, menjek.
Csapolás után szinte rögtön fel kellett szabadítanom a helyet, mert egyeseknek csak a jobb karjukon látszik egyáltalán véna. Bezzeg nekem három gyönyörűen lüktető vénám is kidomborodott, hiába, nem véletlenül vettem én fel a vértelen áldozat szerepét. Próbáltak rám szólni, hogy talán ne járkáljak, mint mérgezett egér, de a lecsapolt vérem helyét alighanem adrenalin vette át, nem bírtam veszteg maradni. Két percenként kérdezték meg, miért vagyok fehérben, amikor vörös-fekete volt a dress code, végül írattam magamnak egy címkét, hogy "vértelen áldozat" vagyok, tulajdonképpen én mentem meg a bulit, mit csinálna hatvanhét vámpír egy árva harapnivaló nélkül.
A rendezvény védnöke Bandi volt, a denevér (én neveztem el), száz meg száz példánya meditált héliumos lufikról aláereszkedve a bálteremben. Mensás módra a buli leginkább a konyhában zajlott, mellesleg történtek dolgok a bálteremben is (előadás, táncház, arcfestés, ilyesmi), de a legtöbben inkább a (bármilyen,)de-ne-véres palacsintákra vadásztak, játszottak vagy lefetyeltek.
Jelmezben nagyon ott volt a szeren az esernyőből szabott denevér, a szöcskezöldbe öltözött "színtévesztő vámpír" és a baltás gyilkos, akiről első ránézésre elhittem, hogy igazi, mert még sose találkoztam vele. Mármint aki a bőrébe bújt.
A vér nem válik kvízzé, nem is csoda, hogy én nyertem, Nofra mellett nehéz nem otthon lenni az agyament szóviccekben. Például: hátborzongató hűtőszekrény=vérfagyasztó. Jutalmam egy üveg Solymári Denevér, amit két héliumos lufi szállított nekem haza. Itt lebegnek az előszobában.
Kisebb félreértés csak a Vérnász elnevezésű programnál állt elő: én ugye imádom a giccses ál-házasságkötéseket, Ő meg engem, csak ezt jellegtelennek találta, csak nem szólt, mert én nem voltam elég erőszakos... mindenesetre muszáj volt megint hajnali fél 4-ig taglalnunk a témát. Most pedig feltétlenül szükséges elrohannom Vele egy romos várba, ahol reményeim szerint nem lesz kápolna. Én kápolnék, de ha egyszer káptalan...