2557

Még nincs túl késő, hogy idevessek egy bejegyzést március harmadik napja tiszteletére, ami hét éve egyfajta magánünnep számomra. Pontosabban amíg észre nem vettem egy "tegnap" felütést a naplómban, addig negyedikén gondoltam át ugyanazt, amit mostanában harmadikán szoktam.

Volt közben két szökőév, ami még hosszabb, mint az átlagos évek. Pedig azok se rövidek, én már csak tudom, végigéltem mindet. Nem tudom, hogy fogom elviselni, ha már nagyon öreg leszek, hogy annyi minden történt, fel se tudom majd sorolni, vagy ha netán mégis, nem lesz elég időm, hogy elmeséljem. Úgyhogy korán kell kezdenem.

Mindjárt hozzá is írtam szenvedős kis regényfolyamomhoz még egy ágat: Albert Thornguss sokak kedvence lesz. Mindenesetre eddig 100%-os az arány.

Hány nap is ez összesen? 2557. Semmi falrengető, ha csak az nem, hogy a képletes (japán nyelvvizsga, beadandó bírálat egy szakdogáról - csak hogy elhiggyük, képesek vagyunk a másik oldalt is megírni, a küllemem fenntartásának örök mókuskereke) és valós fellegek között időnként felvillan bennem valami napsugárka, valami derűs bizonyosság arról, hogy a dolgok mégis jól vannak elrendezve. Sose tudtam, hogy szerelmesnek lenni ilyen.

Mert hogyan lehetett volna előre tudni, hogy a mai nappal igencsak összhangban ver a szívemben egy nagy harangot a vészmadárkodása: még a gondja is olyan, hogy imádni kell érte. Hogy nehogy megbánjam, hogy melléje kanyarodott a sorsom. Hogy mennyire fájna nekem, ha egyedül kéne hagynom, amikor nem tudom, csak érzem, hogy azért szüksége van rám. Mert amennyire az én elveim úgy hullanak a közelében, mint ősszel a gesztenyék (miféle magányos abráziós torony, miféle bezárkózás, miféle összeszorított száj, miféle némasági fogadalom?), annyira megőrzi őket ő, megmaradok benne, mint a bogár a borostyánban. És bizony évezredekkel ezelőtt az is úgy kezdődött, hogy egy bogárnak elnehezült a lépte, aztán egyszer csak képtelen volt továbbállni.

Ma végre hozzájutottam Tokaji Zsolt Szólítsatok Brad Pittnek című könyvéhez. Már csak azért is érdekelt, mert volt alkalmam összefutni valakivel, aki bevallotta, hogy szerepel a könyvben. Mit mondjak, nem volt nehéz kitalálnom, ki az, és ha rólam írt volna így valaki, hát én nem híreszteltem volna oly széles körben.