Jelentem, I'm back.

Szuvenírnek többnyire piákat hoztam (úgy is mint ajándék lének ne nézd a fokát), de Nofrának a világ legidegesítőbb ajándéktárgya jutott: egy mozgásra fütyülő mormota. A boltban voltak jódlizó és zenélő példányok is, egyvalami hiányzott: a puska, amivel ezekre lőni lehet.

Természetesen a jó öreg Génépiből is szereztem két üveggel, továbbá beújítottam egy gesztenyelikőrt is, ami egy nagyon régi ízre emlékeztet, talán valami köptető vagy ilyesmi, de gyerekkoromban nagyon szerettem, az biztos.

Visszadátumozott síbejegyzés

jan. 26.

Indulás előtt megtalált minket egy magyar (mindkét jellemzője lényeges), aki nem akart hazafelé is 24 órát buszozni, és ugyan vinnénk már el. Húzódoztam, és végül úgy döntöttünk, nem vállalunk be egy vadidegent 16 órára, nem férnénk el kényelmesen, meg hát amúgy is (a kocsiban vicces terveket szőttünk helyette is arról, hogyan kábítana el mindhármunkat valami gázzal, miközben ő maszkot viselne, és átvenné a gépjármű fölött az irányítást...).

Visszadátumozott síbejegyzés

jan. 25.

Takarítunk. Lébuci egzecíroztat, mert "valaha bejárónő volt". Az előbb megjelent Bertnél egy kocka megmaradt csokival és közölte: "Bert, kapd be."

Visszadátumozott síbejegyzés

jan. 24.

Egyedül síelni azért jó, mert bármikor visszamehetek még egyszer arra a felvonóra bébi fenyőket fényképezni, amit a hegyfenntartók "jeunes boisements" névvel illetnek, ami meg sem közelíti ezeknek a kis szépségeknek a valódi, zsenge, pelyhes tündérbogár mivoltát.

Visszadátumozott síbejegyzés

jan. 23.

Visszadátumozott síbejegyzés

jan. 23.

A sífutókat tisztelem, becsülöm, de nem értem.

Mondjuk azt se egészen, hogy mi abban az élvezet, hogy egészséges emberek spanyolcsizma jellegű lábbelikbe bújva tízkilós talpakat csatolnak magukra, farkasordító hidegben felhúzatják magukat egy hegyre és lecsúsznak. És ezt így végtelenítve, szakmányban, napi 8 órát, hetente 7 napot.

De ha jobban meggondoljuk, nem nézne ki baromi röhejesen egy táncoló tömegből találomra kiragadott figura egy parkett közepén, zene nélkül?

Visszadátumozott síbejegyzés

jan. 23.

Krumpliháborgás.

Visszadátumozott síbejegyzés

jan. 23.  

Nem is rémet, hanem valami természetfeletti mutáns szörnyet álmodtam. Már nem voltam középiskolás, mégis Cirillel volt óránk, akit mellesleg tolószékben hoztak be (IVVH igazságot szolgáltat a lélektől a testnek). Rögtön elkezdte a szokásos dolgait, hogy miért mosolygok, meg egyáltalán.

Visszadátumozott síbejegyzés 

jan. 22.

Visszadátumozott síbejegyzés.

jan. 21.

Ma tudtam először igazán értékelni az eddigi napsütést, ugyanis ma tejföl köd és sűrű hóesés fogadott. Mi voltunk az első és talán utolsó őrültek, akik felpróbálkoztak a 2700 m-es csúcsra. Akkora hóekét, mint amekkorában onnan lejöttem, a világ egyes pontjain szemérem elleni vétségnek titulálnak.

Délben meguntuk és bementünk kicsinyég pihenni a szobába. Természetesen azonnal kisütött a nap. Visszaevickéltünk a pályára, ám ekkor magyar szó hatol fülembe: