Visszadátumozott síbejegyzés.

jan. 20.

Jóanyám és Bert születésnapja. Előbbi teljesen elolvadt a versbe (Nofra hatása) foglalt sms-emtől, utóbbi meg talált egy videokamerát. Mit talált, elébe pottyant. Képzeletbeli párbeszéd:

X: Mit kaptál szülinapodra?
Bert: Egy kamerát.
X: Kitől?
Bert: Istentől.

Visszadátumozott síbejegyzés.

jan. 19.

A svédasztalnál gyermeki örömmel fedeztük fel, hogy a toastkenyérre sajtot is lehet olvasztani a pirítóban. A reggel kedvenc mondata: "Itt nincs frissen facsart gyümölcslé, csak GÉPFRÚT".

Visszadátumozott síbejegyzés.

jan. 18.

Soavéig vezettem, ezzel megdöntve jóapám akkor annyira csodált "egyhuzamban Triesztig" futamát. Nem is volt annyira fárasztó, csak amikor a végén már úgy éreztem, hogy a kezem egy körülbelül fejmagasságban lévő polcon van, nem a kormányon, akkor tudtam, hogy sokkal messzebb már nem kéne menni.

Szlovéniában a "Vigyázz, gyerekek!" tábla olyan, hogy a kis alakok kifutnak a rendelkezésre álló háromszögből.

Mély fájdalommal tudatom, kedves olvasóim, hogy egy hétig nélkülöznötök kell írásaimat. Lelki szemeimmel látom, ahogy lelki kopoltyúitok fájdalmasan kapkodnak éltető oxigén után. Mint partra vetett halacskák keresgélitek az új bejegyzéseket.

Hát egyelőre nincs. Ígérem, szorgalmas leszek, és visszatérvést mindent megint megbeszélünk. ;-)

Életem egyik legélvezetesebb afterpartyja volt a tegnapi (inkább mai, de mindegy). Öt pasi cserélt eszmét nőkről és szexről úgy, mintha ott sem lennék, aztán úgy, mintha nagyon is ott lennék, mondhatni, azon gondolkoztam, mennyi időbe telhet előrántani (képzeletbeli) bors-spray-met.

"Rayának eszébe jut valami. Lemászik a kosarából, és hátralopódzik. Ramé mellé érve ajkára helyezi az ujját, jelezve, hogy maradjon csendben és tartsa titokban, ami történni fog. A vontatókötélhez lép, ami a csónakot rögzíti a hajóhoz, összecsapja csuklóit, és lecsúszik. Maga alá húzza csizmáit és zajtalanul a férfi mellé érkezi, aki horkol, mint egy rozmár.

Az Amélie csodálatos élete óta tudom, hogy imádom megtudni emberekről, hogy milyen apróságokat szeretnek. Hátha más is. Elkezdek most egy listát, ami néha majd bővülni fog.

Maitai szereti...

látni:

- az erőteljes, bütykös térdű lovakat (főleg festményeken)

- a kiugró járom-, kulcs-, medencecsontokat

- ahogy egy kő épp beleillik valakinek a kezébe

- a hóesést

- esőben a város fényeit

- a tükörképemet ott, ahol nem számítok rá (lift, üvegfal, ilyesmi)

hallani:

Annak idején Leó rendezte meg ezt a darabot a Ferencesben. Nem sokkal azután mutatták be, hogy elmondta: itthagy minket, mert nem akar képmutatásban élni. Voltak benne lányok is, nehéz lett volna tizenkét értékelhető fiút összeszedni a színjátszókörből. Tömve volt a pinceterem. Amikor a végén a rendező is felment a színpadra, ötször akkora tapsot kapott, mint az összes dühös ember együttvéve.

Tetszik, amikor a legfennköltebb/elvontabb/költőibb körökbe is betolakszik az élet piacának kofakiáltása.

Ilyen volt például, amikor épp romantikus gondolatokon merengtem (balszerencsémre épp egy butikba kísértem Jóanyámat), és mást se hallottam magam körül, mint hogy ez még KIKÉNYELMESEDIK. Aztán arra kaptam fel a fejem, hogy Jóanyám a barátnőjével arról csivitel, hogy "ez az elasztikus kord mekkora találmány". Egy másik blog jelmondata az, hogy "ez még kapni fog egy vajszínű árnyalatot", hát kábé ez is ilyen.

Írok, amíg írhatok. Jóanyám elhalmoz jótanácsokkal: vigyázzak a trükkös rablókkal, mindig maradjon valaki az autóban, idegen síelőktől ne fogadjak el gőzgombócot és hasonlók.

Egyébként nem jó a kedvem. Alapvetően nem szeretek harcolni, illetve imádok, de olyan terepen, ahol legalább egyenlőek a viszonyok. Nem ide tartozik: 1. tanár-diák meccsek, 2. nyugdíjas menedzserek, 3. x éve Mensa-vezetőségi pozíciót betöltők. Ki kellene találni az "ex-kincstárnok korlátlan ideig tartó pampogási joggal" tisztséget.