Emlékszem a napra, amikor kiderült. Moziban voltunk Jasper barátom kabriójával. A parkolóban észrevettük, hogy esik az eső. Jasper bevágódott a volán mögé, és megnyomta a tető gombját. Nem működött. Jasper arca egy pillanat alatt elsápadt. Azt hittem, csak a méregdrága kocsi hibája bosszantotta fel.
- Nem érdekes – mondtam. – Csak egy kis zápor.

Nahamár. Azt hiszem, a Ferences Gimnáziumról (igen, most jó sokszor le fogom írni azt, hogy Ferences Gimnázium, hogy ha valaki véletlenül azon gondolkozik, hogy a Ferences Gimnáziumba fog járni, akkor eltaláljon erre az oldalra, ahol a Ferences Gimnáziumról egy rendkívül tiszteletlen és szemtelen, viszont kőkeményen, saját bőrön megélt tapasztalatok alapján leszűrődött véleményt olvashat) még nem írtam bővebben, hát most ennek is itt az ideje.

Előtör belőlem a dokumentarista...

Az üzenet dátumára külön figyelmet tessék fordítani.

Tévedés ne essék, rég megbékéltem a Külkerrel, elfogadom, ezért a papírért ezt kell lenyelni.

Michael vigyorgott. Hibátlan fehér fogsora villogott a sötét előszobában.
- És mikor kezdődik az edzésed? – kérdezte.
- Ötkor. Még két órát kéne itt töltenem. Nem baj?
- Dehogy – legyintett Michael. – Ennyit megér.

Az arany iránytűt láttam tegnap. NLB-nek igaza volt: tényleg érdekes a világ, amit kidolgoztak benne. A lényeg, hogy a sok párhuzamos univerzum közül két órára átkerülünk egy olyanba, ahol evolúciós szempontból nem hatékony módon az emberek lelke a testükön kívül szaladgál állat (daimón) formájában. Ezek a kis dögök mindent "utánoznak", amit a gazdájuk csinál, pl. konfliktus esetén megtámadják egymást. Két dolgon gondolkoztam el, amire a film nem tér ki:

Megvilágosodtam, s a hályog lehullt szememről: az én hajam mókusszínű.

Akkor voltam tán utoljára ártatlan gyermek, amikor az enyémtől nem olyan sokkal különböző hajszínű fiúról nem hittem el, hogy festi, mert "miért festené valaki ilyen rondára?".

Azonnali blogolás, ez kell most nekem! Üres tér egy kattintásnyira, amit korlátlanul megtölthetek saját izmusaimmal (cin-, ego-, empiriokritic-, kar- és egyebek)! Ööö... vagy a hasonlóknak a blog elején kellett volna helyet szakítanom? Csakhogy akkor még nem olvasta senki. Lehet, hogy ha majd nagy múltú blogger leszek, előveszem a régi bejegyzéseket és beírom újként, és majd mindenki csodálkozik, hogy lehetek 60 évesen is ilyen friss, fiatalos és fantáziadús.

Az unokanővérem, Dóftata az imént felém integetett egy szaloncukorpapírból hajtogatott pelikánnal, és közölte, hogy

"Nem látjátok, hogy ez egy bálnafarok????"

Családban marad.

Jelentem, be lehet fejezni a gyógyulás receptjeinek ajánlgatását (úgy mint: öblögetés étolajjal, gyakori szellőztetés(=állandó 17 fokos hőmérséklet), Normaflore (bélflóra-erősítő), C-vitamin, rumos tea), kikúráltam magam. Ágyamba dőlvén magamhoz ragadtam egy palack fütyülős barack izmos nyakát, majd két emberes korttyal átsegítettem magam a túlvilágra.

Én fordítva vagyok bekötve. Balkezes vagyok, nincs rossz fogam, nem szokott fájni a fejem, se a hasam, viszont koromhoz képest a normálisnál többet bajlódom a súlyommal, a bőrömmel, a hajammal és egyáltalán.

A Coldrex, mint már írtam, nálam hatástalan. A priznictől meg gyerekként pontosan 3 tized fokot ment mindig feljebb a lázam. A vízipipa meg igenis segített, mert mentás volt és az orromat is tisztítsa.