Az ókori rómaiak kádban fekve vágták fel az ereiket, ellazulva, felmelegedve, kiázva. Amikor az ember százötven liter forró, bugyborékoló vízben fekszik, a lábujjai olyan messzinek tűnnek, megmozdulni olyan nehéz, hogy a depresszió tényleg sokkal csábítóbb lehetőségnek látszik. Azért ezek a frányák tudtak valamit az életről, lásd még vomitorium.

Jóapámnál a szivattyút parti-állásba is lehet kapcsolni, ez annyit jelent, hogy a nap bármely szakában álljon rendelkezésre annyi meleg víz, hogy bárki bármikor beájulhasson a kádba.

"Dohányozánk apámmal/Szívott a jó öreg/A kedvemért ez egyszer/Allah áldja meg!"

Nekem már azért is a tegnapi nap a karácsony, ma inkább a "kiégetten bámulunk magunk elé az ajándékok és a karácsonyi táp romjai fölött" napja van. Mondjuk a Szentreggelem is méltatlanul indult: Jóanyám negyed 10-kor kivert az ágyból, hogy uzsgyi fát díszíteni, mert indulnunk kell a családhoz. Egy óra alatt még hajat is mostam, beügyeskedtem a Jóanyámnak szánt ajándékokat is a szállítmányba, aztán uzsgyi Kistarcsára.

Figyelem, mittaláltam, és nem is volt könnyű kinyomozni, hogy ki ez a srác. Arra hamar rájöttem, hogy évfolyamtársam, de ugye elővigyázatosságból ő se adott meg semmilyen használható nevet a blogján, végül az segített, hogy belinkelte az egyik cikkét, és a becenév alapján az iwiwen már megtaláltam...

Ma megint erőt vett rajtam a Woody Allen-hangulat: nem lennék egy olyan klubnak a tagja, ahova engem is felvennének.

Ebben szerepet játszik, hogy rátaláltam az "Exkluzív iwiw klub" nevű felhasználóra, akit csak olyanok jelölhetnek be, akik igazi személyek és legalább 1000 ismerősük van. Az már persze nem követelmény, hogy az ezerből 300 ne "4-6-os villamos", "Gyöngyik klubja", "Kockásfülű Nyúl fan club" meg efféle legyen.

Kalózokkal voltam ma, és szívesen linkelnék képeket is, ha 1. nem védeném a személyiségi jogaikat, 2. nálam lennének a képek.

Annak ellenére, hogy már megint fél kettő volt, amikor lefeküdtem, csak azért keltem fel háromnegyed kilenckor, mert a szemem egyszerűen nem bírt csukva maradni, amíg le nem írtam ezt:

Kérlek, ne légy

Egyetlen helyiérték

Végtelen

Nem szakaszos tizedestörteket

Rejt még az élet

És egy villanás majd átvált

S elhoz neked

Egy gyönyörű bináris kódot

Ez lesz a halál

Ti értitek ezt?

Három aranyköpés a közelmúltból:

Tudor, amint épp bemutat Carlost meg engem egy másik párnak:
- Felnőtt, komoly emberek [ők ketten]... Felnőtt, komoly ember [Carlos]... [és itt jön az én nevem].

A Sátán helyettese:
- Az ördög nem alszik... legalábbis nem akárkivel!

Jóanyám:
- Ez a "mandulás álom" lehet, hogy rémálom lesz...

Tegnap este rossz kedvem volt.

Megtudtam, hogy vissza kell adnom azt a helyes kis kanji-könyvet.