Kicsit fáradt vagyok: hostess promó helyett hostess pornót olvastam az egyik megtanulni való preziben. Azt hiszem, mára elég volt a BTL-ből.

A oldal 

A mai hangulatomat leginkább a Vad Fruttik Nekem senkim sincsen című száma írja le: Fáj a fejem, a szívem túl nagy...

A Mézengúzok nagyon aranyos film! Speier Dávid pedig egy fordítóóriás, egy titán, egy zseni.

"Mézzenek oda!", "Zümmer Ferenc vagyok a hírekkel", "Kedves Kaptársak" és minden egyéb.

Hatalmasakat nevettem, és annyira nem hallatszott ki, hogy kénytelen vagyok azt hinni, az egész terem élvezte a filmet. Ráadásul elgondolkodtató is. Mindjárt úgy kezdődik, hogy

Van fél pár cipőm. Esélyem sincs a másikat megtalálni, de valahogy el kell indulnom. Végülis, egyet mindig léphetek, csak aztán át kell húznom a cipőt a másik lábamra. A levegőben. Ha tudnék lebegni, akkor az egész probléma nem létezne, nyáron mezítláb lebegnék, télen bolyhos zokniban. Több bolyhos zokniban. Most viszont csak ez az egy cipő van, meg egy probléma.

Alaphelyzet: mindenkinek van szakterülete, amiben jobb, mint az átlag. A komparatív előnyök elmélete szerint erre érdemes szakosodnia. De mi van, ha ő nem csak jobb, hanem a legjobb? Ilyenkor abszolút előnye van, tehát kizárólag az adott tevékenységet csinálhatná. De mi van, ha túl széles ez az előnyskála?

Tea SIG-en voltam (korábban Bolyain is, de az említésre sem méltó, végig az A Book About Something Else című, ma reggel eszembe ötlött novellán dolgoztam), és ipari mennyiségű tea és földimogyoró elfogyasztása után/közben megütközve hallgattam, amint tüneményes, pubertáskorú gyermekek szülei bevallották: a gyerek voltaképpen idegesítő állatfaj.

El se hittem, amikor ott találtam magam a Boldog Özséb Plébánia sekrestyéje előtt az illetékes nénire várva a szemergő esőben. Azért mentem, hogy befizessek egy misére a nagypapám lelki üdvéért. Hétfőn lesz egy éve, hogy meghalt.

Íme négy epizód a fogyasztói társadalom nevű nagy, össznépi játékfilmből:

1. Unicum plakát, "Szerencsés, akit a példaképe nevelt fel. Köszönöm, Apa!". Nem tudom, ennek mi köze az említett italhoz, mindenesetre engem szíven ütött. Tényleg szép dolog a hagyományőrzés, de milyen érzés lehet egy példaképet alsógatyában látni reggelente? Persze lehet, hogy Apa még alsógatyában is király, ha gyalog jár is.

Most Jóanyám szemében én vagyok a rés a pajzson, amiért beengedtem a házba egy Sanda Ipsét. Mármint egy kérdezőbiztost.

Komolyan, szerintetek van azon valami félelmetes, hogy egy jól szituált, negyven körüli nő becsönget, név szerint engem keres, bemutatkozik, kártyát ad, amin szerepel az ő neve és azonosítója, és a Szonda Ipsos személyesen nekem köszöni meg, hogy... ?? Ráadásul megkért, hogy zárjam el a kutyákat. Ilyenformán aligha fog visszajönni éjszaka és átmászni ugyanezen a két kutyán.