Beküldte Raya deBonel -
Most Jóanyám szemében én vagyok a rés a pajzson, amiért beengedtem a házba egy Sanda Ipsét. Mármint egy kérdezőbiztost.
Komolyan, szerintetek van azon valami félelmetes, hogy egy jól szituált, negyven körüli nő becsönget, név szerint engem keres, bemutatkozik, kártyát ad, amin szerepel az ő neve és azonosítója, és a Szonda Ipsos személyesen nekem köszöni meg, hogy... ?? Ráadásul megkért, hogy zárjam el a kutyákat. Ilyenformán aligha fog visszajönni éjszaka és átmászni ugyanezen a két kutyán.
Fura helyzet volt, még sose rögzítette senki szó szerint, amit mondok. Meg persze óriási felelősség is: több ezer magyar ember véleményét képviseltem. Gondolom, inkább az én korosztályomét, és akkor egyrészt hízelgő képet festettem róluk (alig tévézek, HVG-t olvasok Blikk helyett, minden kütyü megtalálható a házunkban, tipikus A kategóriás konzumidióta família), másrészt remélem, hogy ha én azt mondom a fantáziátlan, apróbetűvel teleszórt T-Mobile hirdetésre, hogy nem kelti fel az érdeklődésemet, akkor a jövőben majd másmilyen reklámokkal céloznak meg minket.
Megsajnáltam szegényt, ugyanis ha nem talál engem itthon, akkor keresnie kell a környéken egy velem egykorú lányt, és azt azért a harmadik kerület elöregedett kertvárosi népességében (working class suburb, ahogy egyszer a HÉV-en hallottam Albion ékes nyelvén) nem egyszerű. Miért ne bíztam volna benne? Szó se arról, hogy épp edzésről jöttem meg, feszült bennem a tejsav, bármikor lenyomtam volna, ha nekem támad.
Viszont Jóanyám, szegény, teljesen ráparázott, hogy honnan tudja ez a nevemet, és hogy lehetőleg legközelebb internetes kutatásban vegyek részt... Hiába magyarázom neki, hogy ez engem érdekel, ráadásul pont ma prezentáltunk reklámkutatásból.
Sajnos mások is, és olyan érzékletesen tették, hogy csak a borkóstolás után jutott eszembe, hogy én ma vezetni akartam. Hát isten neki, csak nem lesz rendőr. Ami röhej, hogy miközben az erről szóló sms-t fogalmaztam Carlosnak (ki akartam domborítani, hogy miközben ő Wednesday Cake-et majszolgat a munkahelyén, én micsoda kalandokba keveredem), eszembe jutott, hogy hátha valaki cenzúrázza az üzeneteket, és ezt meglátva rögtön küld egy akut igazoltató egységet Mátyásföldre, úgyhogy végül nem küldtem el. Maitai, az óvatos.
Már látom, hogy nem tudok sehogy se a lázadásig eljutni, úgyhogy minden további átvezetés nélkül beszúrom ezt a számot: