Mai szösszenetem a hősökről szól - nem azokról, akikről általában ugyanígy szokták kezdeni: a hétköznapok hősei, elhasznált anyukák, akik tíz (önként vállalt) gyerekkel küzdenek nap mint nap, mentőorvosok, a hullámvasút vezetői stb. Én a képzeletbeli hősöket sokkal jobban szeretem.

Majdnem leírtam, hogy "képzeljétek, milyen hülyeséget írtam a blogomba", aztán rájöttem, hogy a saját farkamat harapdálom.

Szeretettel:

Kígyó

Utána még jó darabig ücsörögtünk az indiai kávézóban, iszogattunk és beszélgettünk. Nofra felvetette, hogy legyen jövő nyáron egy mensás túlélőtábor. Benne vagyok én minden marhaságban, de azért az mégis sok lenne, hogy nemhogy elemlámpa és konzervnyitó, de egy francos öngyújtó nem lehet nálad, magyarul nyolc napon keresztül egy sátorlap, két pokróc meg egy kisbalta az egyetlen fegyvered a Bakony tomboló viharai, vérengző fenevadai és mérges növényei ellen. Azért az alvóállatkáját magával viheti az ember.

Jó estét! Tudornál voltam, meg "kellett" néznem a Mononoke hime című animét. 

Először néztem életemben filmet japánul, és nagyon felemelő érzés volt, hogy két és fél év tanulás után értettem a "tabenakute mo iidesu?" (Megehetem?), illetve az "eiga ga suki ja nai noo" (nem szereted a filmeket, igaz?) mondatokat. Bővült a szókincsem is: ningen=ember, ikusu=háború, shina=halál. Nagyjából ennyivel le lehet írni az egész film cselekményét.

Úgy tekintsetek erre az oldalra, hogy ez maga a New Media. Micsoda világ lenne akkor, ha az Old Mediából is olyan gezemice folyna, mint innen! Hát még ha amit én itt írogatok, az is olyan ragadós lenne, mint a magyar média édes-mézes madzagjai!

Este beültem a Gyöngybe, és a Petőfin egy olyan szám ment, hogy padlót fogtam tőle.  Korábban is hallottam már, de most, talán a 2461 miatt, akkorát ütött, mint Mike Tyson fénykorában. Szabályosan nem kaptam levegőt. Ez AZ. A szöveg eleje mélységesen 2461-es ügy, a vége nem annyira.

(Ezért nem fog az én bejegyzésem soha főoldalra kerülni, mert ilyen kódokat használok!!)

Tegnap majdnem kiesett a kedvencem, István. Az alaphelyzet a következő:

- István: nagy ember, sokat tud fogyni, vezéregyéniség, összefogja a csapatot, viszont épp ezért sokaknak ellenszenves, mert simán a szemébe mondja bárkinek, hogy lekvár.

- Milán: többször bebizonyosodott, hogy mennyire önző, bevallottan érzelmi alapon dönt, jóban van Anitával. Korábban kvázi megígérte, hogy Istvánra nem fog szavazni.

- Anita: ő a legkönnyebb az egész játékban, nem tud sok kilót szállítani, viszont jóban van Milánnal. Pszichiáter lévén mindent túlbonyolít, belemagyaráz.

Neil megint alakított.

"A konténereknek szabályos formájuk van. Magának ott szép szabálytalan a formája. Maga nem konténer, igaz? A konténereket egymásra lehet pakolni. Magát nem lehetne, ezzel az érdekes fejével."

"Maga mennyit számol fel egy órára? Persze attól függ, milyen munkát végez."

"Maga már ment át a Csalagúton? És látni onnan a halakat?"

Mindezt angolul.