Ma egy olyan ember jön hozzánk direktmarketinget előadni, akinek állítólag az a neve, hogy Nebojsa. Mindenesetre ez már elég, hogy megnézzem közelebbről.

Az Úr(nő) hangja szól: "Tisztelt Utasaink! Elnézésüket kérjük, de a 19:50-kor a második vágányról induló vonat csak Kaszásdűlőig közlekedik."

Elégedetlenség moraja a tömegben: mi van, Aquincumnál sztrájkolnak a vezetékek? Hogy közlekednél te, anyukám, a pokolba, egy irányba.

Az Úr(nő) hangja háborgó lelkű alattvalóihoz: "Elnézést, az előbbi bemondás téves volt."

Asszem, mindenki életében eljön az a pillanat, amikor meghasonlik önmagával. Amikor nem csak léte jelenlegi formája kérdőjeleződik meg, hanem mindaz, amiért az elmúlt években harcolt, amivé magát formálni igyekezett. Kapkod csak levegő után, de még a lélegzet is keserű. És nem érti, hogyan indulhatott ennyire rossz irányba.

Nekem nem ez az a pillanat.

Nehogy má' féljek a saját blogomra odanézni. Úgy kell nekem, amiért nem moderálom a kommenteket. Vagy hogy nem titokban írom az egészet. Vagy hogy nem hagyom az egészet a fenébe.

Szombat, Játék SIG, Bakosozás:

"jour fixe=eredetileg katonai műszó, napirend, napiparancs. Mai jelentése: tortazselé."

Ez annyira megnevettetett minket, hogy Tibivel és Nofrával megszavaztuk, hogy erre szavazunk, Carlos meg csak forgatta a szemét, mert hogy ez így nem ér pontot.

"stopkafa: 2008. május 1-től bevezetésre kerülő KRESZ-tábla, jelentése: "Állj, pöpec"."

Szerintem ez is megért volna egy pontot, de egyszer volt Budán kutyavásár. Így is majdnem mi lettünk az utolsók. Nem mintha számítana...

Épp a nyomorult elnökségi miatt késtük le a táncot tegnap (nem mintha nagyon sajnálnám, amikor kiderült, hogy 9 helyett fél 10-re még odaérhetném, arra gondoltam, úgyis akkortájt fejezik be az alaplépés hatvanharmadszori megtanulását), de legalább volt hová mennünk: a kalózok már gyülekeztek.

Arról nekem senki nem szólt, hogy a margitszigeti játszótérre megyünk. Tűsarkú patkánytaposóm nem örült annyira a fenyőmulcsnak, de a vodka-őszibarack-mangó és a Garrone (ki más szolgáltatta volna az alkoholt, mint züllött Maitai?) feledtette gyötrelmeimet.

Az elnökség megint ellett, ezúttal négy taggal. Átejtettük az új kincstárnokot a tűzkeresztségen, aztán ő állt neki lövöldözni... új lista, egyszázalék, takaríttassuk ki az irodát, reformáljuk meg az AsztalLapot, és végül, a bankváltás.

Hatalmas épületek tornyosulnak fölém. Az egyik még nincs kész, bár kívülről már ragyogást mutat. Tojáshéj, amiből még nincs minek kikelni.

A másikba viszont már beköltözött az élet. Legalábbis a vize. A lamellák mögött ásványvizes üveg bújik meg, vagy in nomine Patris, dolgozónk az ablakban pálinkát isz?

Növekszik a gazdaság, fejlődik a cég. Már megengedheti magának, hogy felelősséget vállaljon másokért. A következő ablakban narancssárga öntözőkanna. A növényeknek.

Az utolsó ablakban nincs ember, nincs növény. Három serleg hirdeti a párkányon a Győzelmet.