Ma írtam két zh-t, egy haikut és egy verset, hellyel-közzel-párhuzamosan. Közreadom a legjobban sikerültet.

Színes nejlonszárnyam összegöngyölöm,

A heveder görcseit széjjeldögönyözöm.

Simítok, hogy szorítani tudjak,

Hogy eleget tehessek nyugtalan agyamnak.

Pihenj, te, fogd be a füledet is,

Meg ne halld, a szél ott kint mit süvít.

A termik még bírna, helyed van az égen,

De nincs elég üres tér a gondolat helyében.

Húzz páncélt szívedre, a sereg hadrendbe áll,

Gondolatok jobbszélről című rovatunk jelentkezik...

Reklámia, akárcsak a Vatikán, mára teljes jogú országgá vált, talán még himnusza is van ("...can anybody find meeee.... somebody to love?"), de hogy hivatalos nyelve létezik, azt egy pillanatra se vonjuk kétségbe. Nyelvcsaládba tartozását illetően megoszlanak a vélemények, indoeurópai eredetre utal a számos angol átvétel, a ragozása több nyelvjárásra oszlik meg, a "tolvajnyelv" címkét azonban teljes egyetértésben ragaszthatjuk rá. Néhány példa.

Ha egy vállalat felajánlaná, hogy 10 millió forintot fizet neked azért, hogy elhelyezhessen egy max. 5x5 cm-es tetoválást a tested elrejthető részén (lányoknak lapockán, fiúknak mondjuk felkaron), de a mintát nem tudnád előre, elvállalnád-e? Nem? ...És még több pénzért?... És ha öt év után elhalványulna? ...

RunOnce 2.

Ez körülbelül olyan, mint az, hogy "befizettem egy reinkarnációs tanfolyamra, k... drága volt, de hát egyszer élünk.

Agyrém

Bírom a külkeres vizsgákat. Például azt, ahol a tanár előzetesen tesztet helyez kilátásba egy-két kifejtős kérdéssel, majd elénk tesz 10 kifejtős kérdést, ebből az egyik tíz japán írásjegy, magyarul kanji (mellesleg nem nyelvi tárgyról van szó) jelentését firtatja, ráadásul a fél órán át taglalt kérdésekre három sornyi helyet hagyva.

Találtam egy irtó jó könyvet (G.Láng Zsuzsa: Tolmácsolás felsőfokon), amiből kiderül, hogy ha valaki bármilyen témáról tud szónoklatot tartani, az már fél siker.

Aztán jött egy EU-s tolmács előadást tartani, és miután részletezte az EU rettenetes rugalmatlanságát, megkérdeztem: "Akkor miért is érdemes ezt csinálni?", mire aszongya: "Mondtam én, hogy érdemes?".

Ezek szerint legjobb úton vagyok az önsorsrontás felé. Ha meglátom leírva azt a szót, hogy tolmács, egyszerűen melegem lesz, felizgat a téma. :-)

Szeretnék egyszer úgy végigmenni azon a hatalmas Aréna Plazán, hogy meg tudjam (és meg akarjam) venni mindazt, amit kinézek magamnak. Nem amit meglátok, hanem amit megkívánok. Amivel érzem, hogy létrejött a kapcsolat, az egyelőre közénk álló kirakat és a szemérmetlenül strázsáló árcédula ellenére is. Mint Piramus és Thysbe, egymásra találtunk az élet hatalmas álarcos kavalkádjában és nem is válunk el többé, innen már csak együtt keveredhetünk ki.

Jobb helyet is el tudok képzelni, ahol az ember a vasárnap délutánját eltöltheti, mint egy ablaktalan termet, ahol fekete földön vörös virágok terjengőznek és mindenki pókerezik. Hogy mégis úgy döntöttem, a mai napomat rászánom a II. Póker Csapatbajnokságra, annak két oka van: határtalan önzetlenségem és minden-érdekel-amit-a-pasim-csinál - hozzáállásom, továbbá az, hogy ha itthon maradok, a büdös életben nem tanultam volna a holnapi két vizsgámra.

Tegnap a 21-et láttam, és még mindig nem tudom eldönteni, tetszett-e vagy sem.

Alapvetően persze baromira csodálja meg irigyli az ember (itt az általános alany Maitai-t takarja) a kölykök agyát, hogy a fene a számolós mindenüket, de amikor a filmesek érzékeltetni akarták, hogy most ők milyen k... menők, és elmentek Guccit venni meg hosszú limuzin tetején kilógni, akkor már egyáltalán nem vonzott az egész. Pláne meg, hogy mi lett a vége. Nem lövöm le, de nekem túl szépen illeszkedtek egymásba a fogaskerekek.

Egyik kedvenc idézetem Kiplingtől származik: A szavak az emberiség leghatásosabb kábítószere.

Azt hiszem, nem kéne szavakat használnom. Mindent leszögeznek, kijegecesítenek, összekevernek és elrontanak. Meggyőződésem, hogy az emberek optikailag is más-más képet látnak ugyanott, akkor meg még rosszabb, ha azt az egy képet helyettesítik ezer szóval. Konfliktus az ezredik hatványon.