Beküldte Raya deBonel -
Ma írtam két zh-t, egy haikut és egy verset, hellyel-közzel-párhuzamosan. Közreadom a legjobban sikerültet.
Színes nejlonszárnyam összegöngyölöm,
A heveder görcseit széjjeldögönyözöm.
Simítok, hogy szorítani tudjak,
Hogy eleget tehessek nyugtalan agyamnak.
Pihenj, te, fogd be a füledet is,
Meg ne halld, a szél ott kint mit süvít.
A termik még bírna, helyed van az égen,
De nincs elég üres tér a gondolat helyében.
Húzz páncélt szívedre, a sereg hadrendbe áll,
Indul szökdöső álmodozók után.
Nem mutatja más, hogy mi voltál egyszer,
Mint szívdobbanásod: rendellenes jel.