Hát eljött ez a nap is, hogy itt punnyadjak és kapirgáljam a billentyűket facéran.

Akkor lássuk mit lehet egy ilyen naplóba írni:

Az események rendkívüli folyást vevése (utazás a hastáncosok, vízipipák, eladlak-tevéért útitársak és reményeim szerint a raki országába) miatt két hétig Nofra firkálgat helyettem.

Ebből jól nem keveredhet ki: ha megsokszorozza a látogatottságot, akkor azért, ha meg nem, akkor azért. Legyetek jók, kedves olvasók, segítsetek neki. :-)

Végem van, szakember szőkézett le. Pontosabban szaklány.

Most voltam először olyan fodrásznál, aki jó eséllyel fiatalabb nálam. Egy hete kezdett. Látszott is, na nem a hajamban nem volt profi, hanem a small talkban. Elég hosszan szemeztünk némán a puncstortája fölött (imádtam, kockánként ette, lásd előző bejegyzés), miközben "HBO-t-is-fogom" fóliákkal a fejemen vártam az idő múlását.

Jóanyám, a feddhetetlen erkölcsű, régi vágású diáklány, telefonba:

- ... a vizsgaelnök meg ül, kettétöri a pogácsát és úgy eszi, és ez szerintem akkora bunkóság...

Továbbá megbeszéltük, hogy

1. A széndioxid valójában egy szénmolekula nagy mellekkel,

2. A Titanilla, mint név, rózsaszín, akárcsak Törpilla,

3. "Pillanatnyilag elfogadható szint" létezik, de "elég" az nem.

Én a sportokat már leginkább olyan szemmel nézem, hogy mit szeretnék, ha majd a gyerekem űzne. Elkezdeni, kipróbálni már legfeljebb olyan óvatos extrémségeket fogok, mint az ejtőernyőzés meg a paintball (ha az ugyan sport egyáltalán), egyébként maradok a síelés-biliárd-bowling-bicikli-lovaglás ismerős körében (csak ne verném be folyton a fejem az éjjeliszekrénybe!).

Aránylag furán működik bennem a női intuíció, némileg összekeveredve a kreativitással (legalábbis úgy tudom, a kreatív ember kérdése a "mi lenne, ha"), ugyanis nálam gondolatok formájában jelentkezik. Mi van, ha ma Nofra mégse ment edzésre? És kiderül, hogy tényleg.

Tegnap meg az fordult meg a fejemben, hogy jobb, ha felveszek egy mentaszín topot a cserkészszínű ballagási ingem alá és piros otthoni nacim helyett szoknyába búvok, mert hátha belecsöppenek valami teljesen valószerűtlen buliba...

Ma debütált a külvilág előtt Szonja, a Szatyor, és ma vesztettem el állásinterjú-szüzességemet én.

Csak hogy mindenkit megnyugtassak: nem tűntem el, csak a már hivatkozott fehér vászonszatyrot csinosítgattam. Már kész, de nem akarom elkiabálni, úgyhogy majd akkor teszek fel képeket, ha a vasaló sem szedte le róla a mintát...

Egyébként tegnap csak egy, említésre méltó dolog történt: felhívtak a már említett bonyolultfelvételiprocedúrás ügynökségtől. Holnap megyek interjúra. Addig is gyakorlom magamban: "Nem kötelező egész nyáron ingyen dolgoznom, ha nincs benne semmi érdekes, nem kötelező elfogadni csak azért, mert jó kislány vagyok..".