Mint megtudtam, a jövő félévem menetrendje kicsit átalakul. Mivel a spanyol egyetemen a félév februárig tart, a Külker pedig januárban tartja a záróvizsgákat, nekem nem lehet lezárva a szakmai gyakorlatom a vizsgajelentkezésig, tehát legkorábban jövő júniusban diplomázhatok.

Ez viszont azt jelenti, hogy a nyáron a szakdolgozatom eddig elkészült 20%-os csonkjának farigcsálása helyett azt pötyögök jelen billentyűzeten, amit akarok. Készüljetek további novellák felbukkanására, illetve ha angol nyelvet magában foglaló fordításra kerestek embert, hát állok elébe!

Szóval az ebadó hazájában még a kutya is tejel. Van legalábbis egy angol közmondás: It's no use crying over spilt milk (Nem érdemes a kiöntött tej miatt sírni), ami nagyjából a "késő bánat, ebgondolat" megfelelője. Namármost, a kérdéses pólót viselő kisgyerek azt állítja, hogy őt igenis bántja a tápláló nedű veszendőbe mente...

Megint álmodtam. A Ferencesben voltam, mintha osztálytalálkozó lett volna, mindenki ott volt, de mégse olyan céllal jöttünk össze. Bementünk egy különleges terembe (a valóságban még nem építették meg...), és ott jutott eszembe, hogy hé, mi a francot keresek én itt, hát már 3 éve, hogy végeztem.

Szóval magányos pasi egyszer csak berobban egy család életébe. Asszonyka látszólag minden ok nélkül ellenszenvesen viselkedik vele, aztán amikor egyszer átdobja frizsiderestül a házfalon, akkor kiviláglik, hogy azért lehetett már előtörténetük.

Titkos lelet.

"Valóra vált a tervem: testet öltök egy kertben.
Istenek ősi álma: tudatom virágzó pálma.
A falat, mely őrzi a kertet lebontják élő sejtek.
A hullámzó, hömpölygő áradat elsodor lelketlen várakat.
Határtalan és zöld. Ismerős így a föld?"

/Tamás Péter/

A VOLT olyan, mint egy kisebb és emberibb Sziget: nincs annyi punk, gótot, emóst meg effélét nem is láttam, és nem ment olyan szemérmetlen lehúzás, mint szűkebb pátriámban szokott (értsd: a pizzaszelettel igaz, hogy 450-ért, de jól lehet lakni, ingyenes a parkolás és a kempingezés). Ezzel arányosan kevesebb program is van, fél óra alatt be lehet járni. Viszont jó néhány ütős koncertet hoztak ide: Manu Chaón kívül volt Hobo, PASO, Quimby (rájöttem, hogy némelyik számukat szeretem...), és ez csak azon a fél napon, amikor ott voltam.

Manu Chao VOLT.

Az egyetlen előadó, aki meg tud mozgatni annyira, hogy eljussak a "jé, jön, jegyet kéne venni" állapotból a "itt a kezemben a jegy és már csak 30 méterre van a bejárat, ííííí!" állapotig.

Harmadszor láttam élőben, és most végre megvolt az első sor! Ráadásul nem is Manuval, hanem Madjiddal álltam szemben, aki volt annyira józan, hogy észrevegye a közönséget :-), sőt, rám is mosolygott egyszer.

Nem álmodom gyakran. Tudom, mindig álmodom, csak nem emlékszem rá, de nem is akarok túl sokat bíbelődni a "gigantikus húslevesben répaszelet voltam" stílusú álmokkal. Amit látnom kell, az úgyis eljut hozzám valahogy. Mint a filmek: ha nem moziban, hát majd tv-ben, ha ott se, akkor majd egy buszos túrán, ha ott se, akkor Nofra majd letölti. :-)