Hová tűnnek el az emberek? Életem főszereplői szép lassan lecserélődtek: aki régen betöltötte a gondolataimat, annak lassan a nevét is elfelejtem.

Már értem, miért van némelyik wc-ben a tartály mögött párkány. Én ma például arra kapaszkodva másztam át a másik fülkébe, aminek utólag ki lehetett nyitni az ajtaját. Addigra már annyi biztonsági őr tömörült Nofra mögött az előtérben, hogy zavarában a férjemnek vallotta magát. :-) Soha ennyi férfit egy női wc-ben!

Így aztán mindannyian láthatták azt a felcsúszott szoknyát, ami miatt később csak egyikük mert szólni...

Sose volt vallási élményem. Akármilyen templom, ima, pap, körmenet, litánia, szertartás, a keresztény vallás sose mozgatott meg. A keleti vallások mindig vonzottak, több teret hagytak a képzeletnek Isten kinézetét, természetét és szándékait illetően. Vagy képzelhetem akár minden nap másmilyennek.

Üdv hát ismét Macaristanból. Úgy is mondhatnám, hos geldiniz, illetve ennek a fogadjistenje, ugyanis ez a "welcome" török megfelelője. (Azt is csak az utazás végén tudtuk meg, hogy a "güle güle" (viszontlátásra) a válasz: "hosceka" (a c betűn van egy farkinca, így cs-nek és nem dzs-nek mondódik). )

Megnyugtatásul: nem kell az egészet végigolvasni, a bekezdések önállóan is értelmesek, vagy legalábbis nem kevésbé értelmesek, mint ahogy általában lenni szoktak.

Úgy fest a dolog hogy a 'kis csapat' csak nem úszta meg a török utat eredeti török flóra nélkül :-(.
Bár az öröm az ürömben hogy a körtúra végéig bírták így csak a hazafelé tartó útjuk lesz a számítottnál macerásabb. Még szerencse hogy a párocskám vasszervezete aktívan kitart, így nagy valószínűséggel hazafelé fix vezető pozícióba kerül.

Még pár nap és olvashatjátok az Ő tollából a 'hajónaplót'.

Szép napot!

Nofra

Tegnap voltam Anyámnál, s az esetek többségében gondolkodtatót beszélgetünk. A tegnapi egyik téma ha valamilyen címke alá akarnám beszorítani valami olyasmi lenne hogy: "A személyiségünk fejlesztése és annak visszaellenőrzése" ami baromi hülyén hangzik, de sebaj. Olyanok ezek a beszélgetések mint egy agykurkásznál, majdnem semmire sem jók de érdemes elgondolkodni rajtuk mert ... mert csak :-)

Már csak 10 nap a visszatérésig és újra olvashatjátok Maitai postjait, ugye milyen jó?

 El voltam havazva ma a Hivatalban egészen 11-ig mikor bombariadó miatt bezárták, hát kimentünk a közeli 'vendéglátóipari egységbe' és folytattuk a rendszerkarbantartást így most jól érzem magam :-)

Nem vagyok éppen grafomán
Így nem is írok jóformán
Csendben vigyázok erre a blogra
A baj hogy pont a csend mi halálát okozza

Aggódás (az index.hu mai híre):

"A török hadsereg saját keddi közlése szerint megsemmísitett egy húszfős kurd lázadócsoportot.

A hadsereg péntek este török területről lőtte az Észak-Irakban lévő, de állítólag a török határ felé közeledő, azt 3 kilométerre megközelítő egységet, de tagjainak legtöbbjét megsemmisítette."

Bár Maitai üzeneteiben nem érezhető (ugyan 15-ére virradó éjszakában átestek egy bombariadón) mégis az a belső hang itt belül készenlétet jelentett...