Beküldte Raya deBonel -
Hová tűnnek el az emberek? Életem főszereplői szép lassan lecserélődtek: aki régen betöltötte a gondolataimat, annak lassan a nevét is elfelejtem.
Tegnap viszontláttam egykori osztályfőnököm autóját. Azon kaptam magam, hogy vannak még bennem feldolgozatlan utálatok. Ülök a kisautómban, térdig érő szoknyában, ujjatlanban - annak idején ez mind tilos lett volna. Ha most találkoznék vele, egy szava se lenne, észre se venné, milyen "erkölcstelenül" vagyok felöltözve, ugyanis nyáron, ötven fokban ez normális női viseletnek számít. Ki tudja, most, hogy már nem kellene görcsösen küzdenie a tekintélyért, jól kijönnénk. Talán még azt is elfelejteném, nem, el nem felejteném, de megbocsátanám, hogy amikor két napot hiányoztam két OKTV-második forduló miatt (angolból és latinból indultam), utána angoltanárom lévén megkérdezte, hol voltam síelni...
Egyébként nem ő vezette a kocsit. Biztos eladta. Hová tűnnek el az emberek...