Hancock

Szóval magányos pasi egyszer csak berobban egy család életébe. Asszonyka látszólag minden ok nélkül ellenszenvesen viselkedik vele, aztán amikor egyszer átdobja frizsiderestül a házfalon, akkor kiviláglik, hogy azért lehetett már előtörténetük.

Viccet félre: két embert egyszerre teremtettek, ellentétpárokként. Vélhetően jó nekik együtt, mert vonzzák egymást. Csakhogy (IVVH röhög a markába): amint találkoznak, gyengülni kezd az erejük, halandóvá válnak. És ha történetesen klappolnak a körülmények, szerethetik egymást halandó párként, élhetnek boldog emberekként, és a végén meghalnak. Csak szar dolog, ha az egyik fél erre akkor jön rá, amikor már átvette a betöréses rablási szituációt és kapott a hasába két golyót.

Szóval itt különböztünk mi össze: szeretet-e az, ha a világ két különböző pontján élnek a felek, csak azért, mert az egyikük közben talált magának egy ügyes félmegoldást: nem azzal él, akivel ez a végzetes vonzás összezárja, hanem egy "civillel", aki emberöltője végén legombolyodik ugyan a nagy orsóról, de oda se neki, lesz másik, meg megint másik, örökkön örökké, amíg meg nem unja? Tegnap még azt gondoltam, ez így bicegős, félszárnyú, béna csirke dolog. Ha szeretek valakit, ha vonzódom valakihez, azzal szeretnék együtt lenni, megosztani az életemet.

Ma meg már nem vagyok benne olyan biztos. Nem szeretet-e az is, amikor az egyik a világ másik felén dolgozik, néha hazarepül, a másik meg vár rá és olyankor nagyon örülnek egymásnak? Nem szabadabbak az ilyen párok, mint akik minden este, szakmányban egymás mellé fekszenek? Persze aztán ezek a párok remélhetőleg arra játszanak, hogy megtelepszenek együtt valahol, de addig is...

A szeretet megfoghatatlan, betölt és átível egy egész világot. Érzed, hogy veled van, benned van. Akkor meg nem mindegy, hol van az, akit szeretsz?

Itt volt a másik összekülönbözés: szépek ezek az elméletek, de segítenek, amikor este visszhangzik a zárban forduló kulcsod, annyira üres a lakásod, az időd, az életed? Amikor úgy érzed, nincsen semmid, segít az rajtad, hogy a szárnyaid könnyebben felemelnek? Magasabbról látod az életedet, kisebbnek tűnnek a problémák, amik talán valójában kicsik: érme a szemeid előtt, eltakarja akár a napot is. De ha elejted azt az érmét, sose fogsz tudni telefonálni, hogy megmondd neki: szereted. Az apró dolgokra igenis figyelni kell.

Tessék, megint eltértem a tárgytól. Sose leszek főoldalas.