Beküldte Raya deBonel -
Megint álmodtam. A Ferencesben voltam, mintha osztálytalálkozó lett volna, mindenki ott volt, de mégse olyan céllal jöttünk össze. Bementünk egy különleges terembe (a valóságban még nem építették meg...), és ott jutott eszembe, hogy hé, mi a francot keresek én itt, hát már 3 éve, hogy végeztem.
Aztán elkezdődött valami ceremónia, és teljesen hülyét csináltam magamból, mert engem utasítgattak, hogy adjam át a díjakat, én meg nem tudtam, hogy a terepasztal, a rajta elhelyezett csigavonalba hajtott papír vagy mi a fene lehet a díj. Végül aztán mindenki megkapta, ami neki jár, és én kaptam egy nagyon rosszul, sötétre fénymásolt propagandapapírt egy boszorkányegyesületről vagy -egyházról. Ráadásul nagyon tetszett a dolog, a rossz minősége ellenére, vagy pont azért. És mintha úgy lett volna megfogalmazva, hogy én valami kiválasztott vagyok, és ha megtaláltom a páromat ("mone"-ként emlegette), akkor aztán kő kövön nem marad.
Mondjuk ebben biztos benne van a Mensa-listán kialakult szuggesztív emlegetése a férfiakat áldozó papnőknek...