Beküldte Raya deBonel -
Én a sportokat már leginkább olyan szemmel nézem, hogy mit szeretnék, ha majd a gyerekem űzne. Elkezdeni, kipróbálni már legfeljebb olyan óvatos extrémségeket fogok, mint az ejtőernyőzés meg a paintball (ha az ugyan sport egyáltalán), egyébként maradok a síelés-biliárd-bowling-bicikli-lovaglás ismerős körében (csak ne verném be folyton a fejem az éjjeliszekrénybe!).
Szóval a Szigeti Sportvarázs elnevezésű rendezvényen is a "napégés időre" versenyszámban jeleskedtem leginkább. Láttunk viszont breakelő fiúkat (akikkel nem biztos, hogy szívesen bandáznék, de a mi házi breakelőnk - nemrég láttam, hogy kisseprűt is visz magával és felsepri a HÉV-megállót, mielőtt elkezd gyakorolni - elbújhat hasizmuk egyetlen kockája mögött), birkózó kisfiúkat, rekedt torkú edzőket és betévedtünk egy érdekes kiállítás-csírára, ahol kibelezett plüssfigurák önműködő mechanikája énekelt, dobogott, rázta nem létező öklét és vonaglott, továbbá moszkvai nyugdíjasok vigadtak Scooterre. Mindenképpen élmény volt.
Azért nekem fura, hogy az alapvetően utcai jellegű breakben van egyesület, tagdíj meg világbajnokság. És a rádióamatőrség továbbra sem sport.